Megpróbálom elképzelni a szituációt, amikor valaki az egész napos melóból hazaérve, az otthon melegében, a lecsendesedésre, pihenésre és feltöltődésre szánt értékes idejében leül a számítógép, telefon vagy akármi elé, és elkezd bőszen híreket olvasni. Ez a második műszak. Ilyenkor jól felvértezi…
Szükségem lenne egy kis egyedüllétre- hangzik el a fejedben a gondolat, majd rögtön egy egész sorozat egyéb kíséri, pl. „nem lehetsz ennyire önző”, jön a „még ezt meg ezt is el kell intézned”, ha még mindig nem adtad fel, és kitartóan hajtod, hogy szükséged van arra az énidőre, akkor kaphatsz még…
Azon tanakodsz, vajon másnak hogyan megy a tökéletes outfit? Azon gyötrődsz, te vajon hogyan is alakítsd ki önmagad? Fodrász, műkörmös, szoli, és még mindig nem találod a belső békét? Egyeneset akarsz a göndör helyett, a bokád is vastagabb a kívántnál, és a régóta gyűjtögetett kis feleslegedet sem…
Utálok futni. De tényleg. És nem is erről fogok írni, csak valahogy mégis innen indult útjára ez a gondolat, amit most szeretnék megosztani veled. Ez az egész ott kezdődött, hogy a Cooper szerintem egy ördögtől való, diákgyötrő szörnyűség, amit csak azért találtak ki, hogy végleg kiszenvedjenek a…
Szeretnénk abba a hitbe ringatni magunkat, hogy bennünket ez a téma biztosan nem érint, de jóllehet, mindannyiunknak megvan a maga kis bekapcsolója, amit megérintve, vagy csak a közelébe merészkedve, élesedik, és robbanunk. Van, aki atomszerűen, és van, aki csak amolyan játékos durranóhagymásan, de…
Este, mikor már széjjel mardosott a bűntudat, amit gyakorlatilag magadnak okoztál, elhatározod, hogy holnap lesz a napja, igen, holnaptól minden más lesz, nem fogsz zabálni. Reggel még elképesztően motivált vagy, érzed az erőt, akarod a változást, olyan jó lesz! Peregnek a képek a szemed előtt,…
„Keress valami rendes munkát! A hobbidból nem fogsz megélni! A számlákat meg ki fizeti majd ki, amíg te itt bohóckodsz? Senki nem szeretetből dolgozik. Mész, és csinálod, ahogy mindenki más. …” És társai. Hallottál már efféléket? Esetleg egészen közelről megérintenek? Gázolt már bele valaki az…
Tessék itt volt és még kicsit van is a november, és nekünk semmi, de semmi más dolgunk nincs is, mint figyelni a lenyűgöző, a hihetetlen, a varázslatos, mesés és egetrengető akciókat, és úszni bennük, és vásárolni, dobálni befelé a kosarunkba, behunyt szemmel nyomni a fizetés gombra, hadd jöjjön,…
Közeledik ez az ünnep, amin megint olyan sokat vitatkoznak. És már megint: feleslegesen, mint minden évben. Mindegy, hogy a halottaink emlékét hogyan őrizzük. Ez tökéletesen magánszféra. Miért díjaznánk jobban egy pazarul rendben tartott síron a friss virágot, mécsest és mellette a könnyeket, ha…
Mindig kicsit szkeptikusan hallgatok meg olyan történeteket, amikben a semmiből került elő egy súlyos betegség. Biztosan? Semmi előjel? Semmi, de semmi? Mert valahogy mégis azt látom inkább, az emberek többsége mindenre gyors, de egyáltalán nem hatékony megoldást vár. Nem aludtál eleget? Ott az…
