Csillagbérc

„Keress valami rendes munkát! A hobbidból nem fogsz megélni! A számlákat meg ki fizeti majd ki, amíg te itt bohóckodsz? Senki nem szeretetből dolgozik. Mész, és csinálod, ahogy mindenki más. …” És társai. Hallottál már efféléket? Esetleg egészen közelről megérintenek? Gázolt már bele valaki az elképzeléseidbe ily módon akár gyerekként, akár felnőttként? Könnyen meglehet, hogy a válaszod erre: igen. Van, olyan területe az életednek, amit igazán szívvel- lélekkel végzel, de megtartod csak úgy csendben magadnak, mert azt úgy „szokták”? Mert majd, ugye, mit fognak szólni mások, ha te mégiscsak megpróbálsz abból élni, amiben örömödet is leled. Az nem divatos. A munkától, na attól szenvedni kell, és panaszkodni. Az különösen fontos. Panaszkodj a munkahelyedre, az időjárásra, a házastársra, a szomszédokra, a gyerekre meg még a kutyádra-macskádra is. Ezt így szokták, érted? Az ember csak ne bolondozzon olyasmivel, amitől jól érzi magát, mert nem úgy kell lennie. Ha nem vagy tőle totál depressziós, és nem mutatod a kiégés legalább öt súlyos tünetét, és nem eszed a cigit minden tíz percben, és volt pofád még reggelit is enni, akkor szégyelljed össze magad. Egyrészt álomvilágban élsz, mert az élet sötét, undorító, boldogtalan és reménytelenül rossz hely, ahol csak megtörni lehet, nem boldogulni. Másrészről meg tessék beállni a sorba, nincs itt kilógás, mert akkor furán fognak ám rád nézni, és nem a jó értelemben. Különbözni ebben a megkeseredett társadalomban csakis negatívan lehet. Aztán ha mégis sikerre viszed, akkor ne izgulj, tele leszel rosszindulatú irigyekkel is, és azt mondják majd, hogy neked könnyű, és csak megszületned volt nehéz. Szóval, kérdem én, mi tart vissza attól, hogy azt az életet éld, amit szeretnél? A csekkek, a nép szava? Van hited önmagadban?

Rengeteg történet kering az interneten arról, hogy milyen csodálatos sikereket értek el bizonyos nagyon kivételes szerencsének örvendő emberek, akik a semmiből, pusztán a hitüknek és a kitartásuknak köszönhetően csodálatos gazdagságra vagy hírnévre tettek szert. Ezeket elolvasva megmozdul a fejekben valami, de a végső gondolat mindig az: nekem nem sikerülne. Hát honnan ez a mélyről jövő hitetlenség? Miért ültetjük el a gyerekek fejében már olyan borzasztóan korán, hogy soha nem viszik majd semmire? Miért programozzuk a kis elméjüket arra, hogy csak szenvedve lehet élni? Miért állítjuk, hogy csak az a rendes munka, ha beül nyolctól négyig az irodába, vagy megy a műszakba a gyárba? Ezt a mintát akarjuk közvetíteni? Azt kell alaposan belenevelni a gyerekekbe, hogy soha, de soha meg ne forduljon a fejükben, hogy valaha is valóra fogják váltani az álmaikat. És miért? Jön a nagyon bölcs szülői, nagyszülői, akárhonnan a közelből előkapott magyarázat: nekem sem sikerült (igaz, nem is próbáltam meg). Sulykoljuk csak nagyon erősen, és még a döngölővel is nyomatékosítsuk, hogy a hobbi az hobbi, a munka meg munka. Nem leszel énekes, híres sportoló, nem elég jók a festményeid, nem írsz úgy, mint Jókai, nem érdekesek a kis horgolt figuráid, a vállalkozási ötleteid gyerekesek, a kézműveskedés úri huncutság, majd csinálod munka után. A rendes, utálni való munkád után. Érted? Nem vagy elég jó. Neked sosem fog sikerülni. Ez az alaptézis. Innen indulunk a legtöbben, mert ezt várja el a „társadalom”. Ha nekem rossz, akkor neked miért lenne jobb? És bárkit, aki megpróbálja úgy figyelnek a háttérből, hogy alig várják a bukását. Majd az önálló és boldog életének teteme felett álszent sajnálkozások közepette fel-felbuggyan a káröröm, hogy mennyire jó is, hogy neked sem sikerült, mert így most már biztos lehetek benne, hogy nekem sem menne. Ilyen kishitűség van. Ilyen nyomor van a lelkekben. És nem felemelni akarjuk egymást, hanem a sárba döngölni. Mit lehet hát tenni? Hogyan lehet ebből kitörni? Létezik egyáltalán innen egy másik út is? Kötelező beállni a sorba, és menni a gyárba, és utálni az életet? Nem. Nem. Nem.

Neked mi az álmod? Azt csinálod nap mint nap, amire gyerekként vágytál? Mert annak a magvai bizony már akkor ott voltak. De mondták neked is, hogy gyerek vagy, mit tudod te, hogy mit akarsz. És elhitted. Pedig nem szabad ezekre a fájdalmas felnőtt szólamokra hangolódni. A te utad csakis a tiéd. És ez nem azt jelenti, hogy nem lehet meghallgatni mások véleményét, vagy fontolóra venni javaslatokat, hanem egyszerűen csak arról, hogy hinned kell magadban annak ellenére is, hogy mondjuk a szüleid, a munkatársaid vagy a haverok nem hisznek benned. Nem kell nekik megfelelned, de ha soha nem is próbálod meg, hogy ki tudsz-e törni a mókuskerékből, akkor honnan tudhatnád? Tudod, hogy mi a szörnyű? Hogy sokan meglépik. Azt mondják, hogy miért is ne tehetnék egy próbát, hogy úgy éljem az életemet, ahogy nekem tetszik. Aztán pedig végig – mélyen tudat alatt – a saját bukásukat várják. Ebben az esetben pedig borítékolható is, hogy be fogja bizonyítani, tényleg felesleges próbálkozni. Ezeket a rejtett sémákat nehéz felismerni. És ott vannak azok az őrültek, akik tűzön-vízen át hisznek abban, hogy jó úton járnak. Rosszallóan nézik őket, vágyva arra, hogy elessenek, de mennek tovább. Ez meg olyan irigylésre méltó. Könnyű nekik! Hát, neked is könnyű. Csak hinned kell magadban. Időt szánni arra, hogy megértsd, mi a küldetésed. Miben vagy tehetséges? Mire vagy hivatott? Érzed te azt! Tudod, hogy van ilyen szupererőd. Lehet, hogy titokban tartod. Talán rajzolsz, festesz, táncolsz, énekelsz, ruhákat varrsz, írsz, szobrászkodsz, kerámiákat készítesz, vagy akármit, bármit is csinálsz, amiben örömödet leled. Amitől úgy érzed, ez a te helyed a világban, még akkor is, ha nem ezt várják tőled. A legtöbben azonban egész életükben elnyomják a hívó szavát ennek az életlehetőségnek. Figyeld meg a kisgyermekes anyukákat. Nekem ők a kedvenceim. Mit csinál egy kisgyermekes anyuka? Alkot! És miért csinálja? Hát nem azért, mert unatkozik. Nem, nem azért, mert semmi dolga. Nem, nem azért, mert annyira rettenetesen kipihent, hogy valamivel le kell kötnie magát. Nem, nem azért, mert nem bírja elviselni, hogy egész nap egy csecsemő, totyogó a társasága. Azért, mert lehetősége van rá. Az otthon töltött hónapok, évek egy biztonságos lehetőséget adnak arra, hogy belevágjon anya abba, amire mindig is vágyott. Kiszáll egy kis időre a rohanásból, és van lehetősége ( nem ideje! ) átlátni az élet nagyon fontos dolgait. Anya otthon egyszeriben művésszé válik. Sok anyuka tanulni kezd, valami merőben újat, és csodálatosnál is csodálatosabb dolgok születnek meg a kezeik között, amiket olyan áldozatos munkával teremtenek, mintha újabb gyermek születésére készülődnének. Mert ez az ő idejük, amikor senki nem fogja megszólni őket, ha éjszakába nyúlóan horgolgatnak majd nyuszikat, vagy megfestik a lelki szemeik előtt megjelenő képeket, vagy olyan tipegőket kezdenek varrni, ami a legpraktikusabb lesz majd más babák számára. A gyermek óriási inspiráció! Ott van bennük a tiszta remény, az élet csodája, a szépség, a tisztaság, a gyermeki ártatlanság, amiben anya újra megfürdőzhet, és felébred benne a hit, hogy még sokra viheti, hiszen egy ilyen gyönyörűséget hozott a világra. És valóban, sorra születnek meg szorgos kezeik között a kisvállalkozások, és megtalálják a saját hangjukat, a saját nagyszerű ötleteiket.

Erre van szükség, neked is. Mindenkinek is. Nem kell szenvedni, nem kell magunkat önként elítélni. Az élet tele van lehetőségekkel és főleg szépséggel. Csak azt a szemüveget szabad hordani, amelyiken keresztül ezt látod. A jót, a reményt, a szépet, a szeretetet. És akkor hinni fogsz magadban is. Onnan indul minden. Benned is ott él a tehetség. Ne érts félre, nemcsak művészkedni lehet. Lehet, hogy te vagy a legnagyszerűbb vegyészmérnök, növénytermesztő, autófényező, villanyszerelő, szobafestő, akármi, és imádod a munkád. Akkor jó helyen vagy! De legyél ott, ahol megtalálod magadat. Ne érd be kevesebbel! Ha hiszel magadban, és látod a célt a szemeid előtt, akkor az eszközöket is megkapod majd hozzá, hogy megvalósíthasd. Írd meg a saját sikertörténetedet, és taníts a gyermekeknek azt, hogy higgyenek magukban. Az a belső hang nem az, aki vitára hív, hanem ő az, aki a helyes irányba terel. Találd meg a te küldetésedet, és légy szabad!

A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga részeként nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.

További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a

honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a

Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga

És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is

Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga

Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/