Csillagbérc

Amikor ott állsz, kezedben a diagnózisoddal, akkor rengeteg kérdésed lesz. Olyan sok, hogy azt sem tudod, hol kezdd el a válaszok utáni kutakodást. Nagyon valószínű, hogy temérdek filmet láttál már, ami daganatos betegséggel küzdőkről szólt, tehát egy konkrét program (ami eleve csak téves lehet, hiszen most rólad van szó) van a fejedben arról, hogy mi lenne veled, ha odakerülnél. Az is nagyon valószínű, hogy a közvetlen környezetedben is találkoztál már ezzel, és úgy véled, most egész pontosan tudod, hogy mivel is nézel szembe (de nem, nem tudod). Az első, és talán a legnagyobb dilemma pedig az utadon az: kemóval vagy kemó nélkül. A zsigereidben érzed, hogy nem akarod ezt a borzalmas eljárást, ezt a pusztítást, és reszketve izgulsz a hajad miatt, aminek pedig a világon nem lesz semmi jelentősége. Csak a kétely, hogy ez a kemoterápia nem lehet az egyetlen megoldás. A kétely, hogy ha mégis visszautasítod, vajon nem teszel-e még rosszabbat. Na, kérem, itt tessen eligazodni!
Ha megpróbálsz utánajárni, hogy mi is ilyenkor a teendő, akkor egymásra köpködő szakértők garmadával találkozol majd, és még náluk is szakértőbb hozzászólókkal, akiknek nagyon erős véleményük van valamiről, amit általában még csak meg sem tapasztaltak. Aki ezt átéli, azt már nem a büszkeség hajtja. Így mást én sem tehetek, mint összefoglalom neked mindazt, amit véleményem és tapasztalataim szerint szükséges átgondolnod, mielőtt meghozod a döntést, hogy kérsz-e a kemoterápiából vagy sem.
Amikor én álltam ott, ebben a helyzetben, akkor az orvosom semmit nem mondott. Menni kell kezelésre, és kész. Ennyi. Hogy mi lesz, mi lehetne, nem számít. Ez régen volt, most már sokkal több információhoz juthatsz hozzá, de azokat érdemes igen alaposan megszűrni. Az első, ami gondot okoz, hogy mennyire bízhatsz meg abban, hogy széjjelverik a testedet vegyszerekkel, ellenben gyógyulást ígérnek, és más – akár többezer- alternatív gyógymód is kínálkozik, ahol szelíd módszerekkel építik fel a testedet, hogy meg tudja önmagát gyógyítani. Ezen a ponton összefeszülnek a keleti és nyugati nézetek, amiben nehéz eligazodni, ha még nincs elegendő tudás és tapasztalat a birtokodban. Nem szeretem igazából az alternatív medicina kifejezést használni a természetes gyógymódokra, mert ez nem egy különálló, hatástalan humbug, hanem mindaz, amiből a nyugati orvoslás kinőtte magát. A hagyományos kínai orvoslás kb. 5000 éves tudását aligha lehetne alacsonyabb rendűnek nevezni a mai, fejlettnek titulált nyugati orvoslással szemben. Bármelyik oldal mellett is kardoskodjon valaki, biztosan tévúton jár. A helyes megint az arany közép. Ahogy olvasgatom a fórumokat, valahogy mindig az jön szembe, hogy a nyugat-hívők nagyon erőszakosan állítják az igazukat, persze a legtöbb esetben tökéletesen áltudományosan, és meglehetősen bigott módon, de azért mégis mondjuk inkább azt, hogy mindenkit meg kell hagyni a saját hiténél. Ez fog egyedül működni. Mondhatom én neked, hogy a homeopátia remek módszer, és milyen jótékonynak bizonyult x és y vagy még akár z esetben is. Mondhatom, hogy az akupunktúra mennyire eredményes. Állíthatom, hogy dr Q és Dr R is mennyire, de mennyire ért ahhoz, amit csinál. Legyél mindig megfelelőképpen bizalmatlan. Senki, aki erről a tudatszintről beszél veled, nem fog igazat mondani. Az ítélkezéssel egyetlen dolgot fogsz elérni: egyre távolodsz a gyógyulástól. Az elfogadás már sokkal inkább az a módszer, amivel közelebb kerülhetsz önmagadhoz, és a válaszokhoz is, amiket keresel.
Nem szeretnélek meggyőzni arról, hogy a természetgyógyászat legyen az egyetlen dolog, amiben hiszel. Mert azon belül is hová fordulj? Egyetlen pillanatig se hidd, hogy ami valaki másnál működött, az majd nálad is fog. Érted, ugye? Te nem ő vagy! Minden, ami keletről jön, azt a nyugat nagyon szkeptikusan fogadja, pedig hát az ősatyja mindennek. Csak mégis, ezt sulykolják belénk, és elég hatásosan, hogy minden ősi gyógymód hatástalan. És minduntalan állítják, hogy a gyógynövények nem lehetnek eléggé hatásosak. Hát, de komolyan. Hogy lehet már ilyet állítani? A gyógynövényekből nyerték ki, szintetizálták a gyógyszereket. A másik kedvencem, hogy a gyógynövények nem lehetnek ártalmasak, és otthon is boszorkánykodhatsz velük tudás nélkül. Nem. Jaj, na, ne már. Ne tedd! Attól, hogy hozzájuk férsz, még nem veszélytelenek! És főleg ne kísérletezz a gyerekeken, rájuk nézve az ártalmatlannak tűnő fahéj vagy a menta is végzetes lehet. Sorolhatnám még ezeket a tévképzeteket, sok él bennük a köztudatban. Kíméld meg magadat, és ne avanzsálódj természetgyógyásszá az otthon melegében attól, hogy elolvastál két nők lapját. Bízd olyanra, aki ért ehhez. De itt, ezen a ponton rögtön bele is ütköztél a következő komoly problémába: ki az, aki ért hozzá? Először is látnod kell, hogy sokan próbálnak megélni kuruzslásból, de lásd azt is, hogy sok kókler diplomás orvos is van. Mindenhol vannak olyanok, akik nem értenek ahhoz, amit csinálnak, vagy nem végzik azt szívvel-lélekkel, csak a pénz motiválja őket. Ők ígérik a csodát. Innen ismered fel őket. Egy valamire való természetgyógyász azon a ponton, amikor úgy ítéli meg, hogy az állapotod már nem „játék”, akkor átirányít olyanhoz, aki tud rajtad segíteni. Ők vannak kevesebben. És amikor egy kemoterápia felől kell döntened, nagyon- nagyon sok pénzéhes semmirekellővel fogsz találkozni mindkét oldalon. A testedet valójában az elméd tökéletesen képes meggyógyítani, éppúgy, ahogy beteggé is tudja tenni. Valóban elegendő lenne felébreszteni a saját gyógyító erőnket, de van az a helyzet, amikor nem fogsz az ajtó melletti fogasról leakasztani egy megvilágosult tudatállapotot, már csak azért sem, mert félsz. És két találkozástól a természetgyógyásszal még nem leszel guru, aki laboratóriumi körülmények között képes daganatos sejteket növeszteni, majd eltüntetni őket. Ilyen is van. A keleti gyógymódok működnek már több ezer éve. De, amikor meg kell műteni egy perforált vakbelet, akkor nem érdemes teázgatni. Amikor egy súlyos tüdőgyulladás van, akkor a nyugati orvoslás fog átsegíteni, mert kiváló módszerei vannak. Diagnosztikában, életmentésben, elvitathatatlanok az érdemek, de ettől még nem kell alávetni magunkat a gyógyszeripar nyomásának. Nem szabad annak a lónak egyik oldalára sem átesni, az soha nem vezet semmi jóra. Az ítélkezés soha nem megoldás.
Hogy akkor mégis mit tegyél? Erre nem fogok tudni válaszolni neked. Hogy akkor miért is olvastál idáig? Erre igyekszem azért választ adni. Amikor elkezdtem a kemoterápiát, nem akartam. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne kelljen ezt tennem a testemmel. Éreztem, hogy a baj nem ott van, hanem egy totálisan elkanyarodott életben, egy elértéktelenedett belső világban, amiből kihalni látszott a szeretet önmagam és mások iránt. Láttam én is a filmeket, a kínlódást, és az volt a program, hogy velem is ez fog történni. Itt van a hiba. Az első nagyon fontos lépés: ne higgy el senkinek, semmit. Nekem se. Csak az én tapasztalataimat oszthatom meg veled, de én nem te vagyok. Téged más vezetett ide, neked más az utad idáig, és ezután is. Nem kell úgy lennie, hogy kihullik a hajad, nem kell úgy lennie, hogy hánysz egyfolytában, nem kell úgy lennie, hogy lefogysz. Mindez akkor valósul meg benned, ha ezt a programot tárolod az elmédben. Nekem ez volt. És hánytam is. Elmondhatatlanul sokat. Az első négy kemó után már feladni készültem (korábbi bejegyzésekben írok ezekről részletesebben). Azt mondtam, hogy ezt az undorító pusztítást nem szabad tovább folytatnom, ez nem lehet a megoldás. Mégis folytattam. Mert akkor jött a kopogós cipős doktor bácsi az életembe, és ő azt mondta, hogy folytatni fogom, mert meg fogok gyógyulni. Onnantól nem volt több kérdésem. Jött a többi kemó, azokat még rosszabbul viseltem. Az utolsó után még mindig nem volt teljesen oké a dolog. Valami még nem rendeződött, de időt kellett adni neki, mielőtt a sugár jönne. Akkor érkezett meg az életembe a szerelem, és vitte az utolsó dögöt is a testemből. Kezelés nélkül.
Hogy mit is akarok neked ezzel mondani? Amikor a döntést meghozod, légy résen. Mert hallani fogsz olyanokról, akik a megvilágosodás útján jártak, és lemondtak a nyugat nyújtotta gyógyszeres kezelésekről, és mégis feladták a harcot. Talán azért, mert ez volt a sorsuk. Nem tudhatod. Hallani fogsz olyanokról, akik vállalták a kemót, akár a negyedik sorozatot is, mégis feladták a harcot. Talán azért, mert ez volt a sorsuk. Soha nem fogod tudni megérteni a miérteket, de van egy jó hírem: nem is kell. Te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. A legtöbbször azért bukik meg az alternatív terápia, mert vagy egy sarlatán veszi kezelésbe a beteget, vagy mert a beteg végig kételkedik a döntésében, és fél, hogy rossz úton jár. Ugyanez megtörténhet a kemó alatt is. És fordítva. Ismertem olyan nyolcvan pluszos nénit, aki a jó Istenben és Gyuri bácsi teáiban akart hinni, és azt mondta, hogy nem kéri a kemót. Köszöni szépen, jól van. Ismertem olyan huszonéves lányt is, aki jó prognózisú daganatos betegségbe halt bele, mert igazából nem akart meggyógyulni. És nálad is csak az fog működni, amiben te hiszel. Bonyolultak vagyunk, és néha nemhogy kívülről nem látunk másokat, de még magunkat sem ismerjük. Elengedhetetlen, hogy amikor egy daganatos betegség felüti a fejét a testünkben, akkor értsük meg az üzenetét. Segítség kell. Segítség kell a testnek, a léleknek és az elmének is. Nem lehet darabjaiban vizsgálni az embert. Hiába fogja a gyógyszer a tüneteket enyhíteni, ha a kiváltó okokat nem szüntetjük meg. A segítség elfogadása pedig nem a gyengeség jele, hanem éppen azé az erőé, amire igen nagy szükséged lesz a harcban. Mert ezen az úton kénytelen leszel megismerni önmagad, és fejlődni, vagy egyszerűen nem kapsz esélyt a gyógyulásra. Mert a gyógyulás a fejedben kezdődik, és aztán gyógyul a test is.
Ennyi év távlatából is azt mondom, hogy nekem ott, akkor vállalnom kellett a kemoterápiát, de soha nem jutottam volna tovább, ha nem ébred fel bennem a szeretet és a hit. Ha pedig ott van veled ez a kettő, és dolgozol azon, hogy tovább lépj, akkor sikerülni fog. A legfontosabb, hogy ne félj. Ja, könnyű azt mondani. De tényleg ne félj. Nincs mitől félned. Ne hidd, – most sem- hogy neked Rambóként kell egyedül megküzdened. Dehogy! Beszélgess, add ki magadból, ami fáj, amitől félsz. Járj terápiára, keress olyan jó szakembert, aki ért a holisztikus gyógyászathoz, és akiben hiszel. Ha az segít, járj templomba, vagy hited szerint csatlakozz rá újra az életre. Változtass olyan rossz szokásaidon, amiktől már rég meg kellene szabadulnod. Engedd el az életedből a negatív kapcsolatokat. Nincs rájuk szükséged. Engedd el a bűntudatot, és bocsáss meg mindenkinek, de főleg magadnak. Valójában választanod sem kell, csak nyitottnak lenned, és figyelned, hogy merre hív az élet. Keress nyugodtan olyan csoportot, ahol hasonló cipőben járó emberekkel találkozhatsz, cserélhetsz eszmét. A plusz egy pedig a humor. Az gyógyít! Nevess sokat!

A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga részeként nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.

További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a

honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a

Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga

És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is

Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga

Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/