Csillagbérc

Azon tanakodsz, vajon másnak hogyan megy a tökéletes outfit? Azon gyötrődsz, te vajon hogyan is alakítsd ki önmagad? Fodrász, műkörmös, szoli, és még mindig nem találod a belső békét? Egyeneset akarsz a göndör helyett, a bokád is vastagabb a kívántnál, és a régóta gyűjtögetett kis feleslegedet sem tudod, hogyan kellene ledobni végre? Ígértek már annyi mindent, és sorra kerültek a kosaradba a csodálatosnál is csodásabb termékek, amiktől még mindig nem lettél az, aki valójában szeretnél? Halmozod a ruhákat, kifordulnak a cipők a szekrényedből és még mindig nem tudod, hogy mit vegyél fel? Vagy épp a másik oldalon állsz, és csak álmodozol arról, hogy akkor lehetnél igazán az, aki vagy, amikor vagyonokat tudsz költeni a testedre? Mert Hollywoodban is így megy ez. Attól olyan gyönyörűek, mert rengeteg pénzt költenek magukra, te pedig sajnálod a családtól, és jól van az úgy, ahogy van, beletörődtél. Olcsón nem lehet a szépséget megszerezni, ugye? Két nagyon szélsőséges – ámbár elképesztően gyakori – példa ez, mégis tökéletesen azonos. Mindkettő szenved. A szenvedés pedig abból a téves képzetből ered, hogy azonos vagy a testeddel. A nézőpont hibádzik: nem a test tesz téged boldoggá, hanem te tudod azt boldoggá, egészségessé tenni, és akkor majd mintegy magától megszűnik az lenni, aminek most látod, és átragyoghat rajta a saját, igazi szépséged.

Nagyon visszás érzés lehet azzal szembesülni, hogy egész napig készítetted a nagy eseményre magad – legyen az esküvő vagy bármilyen bál, rendezvény, ahol, önmagadból kifordulva, nagyon jól akarsz kinézni- és még csak nem is sikerül jól, mert a rengeteg sminktől inkább hasonlítasz a grincsre, a hajad egész este azon dolgozik, hogy visszatérjen eredeti formájába, a ruhád minden ponton kényelmetlen, a cipődet pedig már indulás után legszívesebben lerúgnád a lábadról, annyira természetellenes. Mégis azt érzed, hogy ezt kell csinálnod, mert ettől leszel szép, mert ezt várják el, ezt látod mindenhol, és ettől lesz az alkalom az, ami. És közben látod, hogy a másik nem képviselői bármikor elképesztően vonzóak tudnak lenni század ennyi befektetéssel, pusztán önmaguktól. Noha köztük is vannak, akiket már megnyomorított a fogyasztói társadalom által kiszuperált egó, mégis valahogy kevésbé hat rájuk. Ezért még utálni is lehet őket. Miért megy ez nekik ennyire könnyen? Nem szabad általánosítanunk, nem férfi-női problémáról van szó, hanem globálisról, mindenkit érintő szenvedéshalmaz a testtel való azonosulás.

Ha pedig még tovább megyünk, akkor bűntudatkeltően borzalmas abba belegondolni, hogy mitől lehet valaki testi fogyatékosként boldog? Hogy a fenébe csinálja? Hogyan tud milliókat motiválni, teljességében azonosulni az élettel az, akinek nincsenek végtagjai? Hogyan lehetséges, hogy te pedig azon kínlódsz, hogy az egyik melled egy leheletnyivel nagyobb, mint a másik? Mit tud az, akiből ragyog a béke, mikor látszólag semmi oka nincs rá? Hát, éppen ezt! Hogy ő ugyanannak az életnek a tökéletes, isteni kinyilatkoztatása, mint te. Csak talán éppen fogyatékosságának köszönhetően olyan mélyen átérzi, megérti az élet mibenlétét, ami másoknak nem megy. Sokszor ezek az emberek azért tudnak példaértékű életet élni, mert tudatosak, mert felülemelkedtek az egó hétköznapi játékain, és nem azonosítják magukat a testtel, amibe születtek. A szépség nem a testben kezdődik. Lehet egy forma gyönyörű, ha a hordozójában nincs szeretet, akkor nem is fog szépnek látszani. A forma nem az egyén, a tested nem te vagy. Gondold csak végig! Amikor megszülettél, az az aprócska test is te voltál, ugyanez a te, aki most vagy, és ha lesz rá alkalmad, akkor az öregedő, ráncos testedben is te fogsz élni. Te, a változatlan, az élet, vagy ha úgy tetszik, a lélek.

Kérdezz meg egy anyát, hogy mi a szépség! Miért látja egy édesanya a gyermekét a leggyönyörűbbnek a világon? Azért, mert a gyermekére a legtisztább, földöntúli, ítélkezésmentes, feltétlen szeretet szemével néz. Ez teszi a másikat olyan sugárzóan széppé. A szeretet, amivel felruházod, és csakis addig látod szépnek, amíg szeretettel nézel rá. Biztosan volt már olyan kapcsolatod az életedben, ahol a szerelemből fájdalmas, dühös válás, búcsúzás lett. Amikor még szerelmes voltál, akkor csodáltad a párod szépségét, amikor ne adj’ isten megcsalt, akkor olyan visszataszítónak láttad, mint még senkit a világon. És akkor itt az ideje ezt tisztán látni: nem volt valódi a szeretet, csak egy függés, csak az egó egy játszmája volt, ami csakis róla szólt. Ha a másikat szeretted volna, és őszinte elfogadással, tiszta szeretettel fogadtad volna az életedbe, akkor ez a változás meg sem történhetett volna. Ezekből ered a szerelemféltés: valójában egyáltalán nem a másik szeretetéről szól. Ha szeretnéd a másikat, akkor minden éppen úgy jó, ahogy van. A békédet ezek a formaságok nem korbácsolhatják. Vagy nézzük meg az állatainkhoz fűződő viszonyunkat. Imádjuk, hogy a kutyusunk annak szeret bennünket, akik vagyunk. Álmosan, kócosan, szőrösen, bánatosan, bárhogy. Mert az ő szeretetük sem korlátozódik társadalmi elvárásokra. Ők tudnak így felénk fordulni és a gyerekek. Nekik nem lehet hazudni. Nem a szemükkel látnak, hanem egységben élnek. De mit is értünk egység alatt? Azt, hogy ők tudják, nem az elméjükkel, hanem a tudatukkal tudják, hogy minden mindennel kapcsolatban áll, hogy az életnek mi mind csak a megnyilvánulásai vagyunk, így hát eredendően tökéletesek. Mind.

A gyerekeknél maradva pedig érdekes megfigyelni, hogy mennyire elfogadóak másokkal. A különbözőségekre a felnőttek „nevelik” őket. Születésük pillanatától együtt rezegnek, ösztönösen cselekszenek. Az anya és gyermeke együttese olyan harmonikus együttműködés, amitől a nők vissza tudnak ősi múltjukhoz kanyarodni, és újra felfedezni az erőt, ami a pillanatban rejlik. Ma már a hittől messze élők számára is tudományosan bizonyított, hogy a test, a forma világa igazából csak illúzió, valójában rezgések milliárdjai vagyunk, és mint ilyenek, valóban kapcsolatban állunk egymással. Ezért lehetséges az, hogy a baba megéhezik, az anyukának pedig megindul a tejelválasztása akkor is, ha nem is tartózkodnak egymás közelében. Ezért lehetséges az, hogy egymás érzéseire tudunk hangolódni, vagy az, hogy épp eszembe jut valaki, aki a következő pillanatban felhív telefonon. Véletleneknek tituláljuk, pedig nem is lehetnének egyértelműbbek. Nincsenek határok, távolságok. Csak és kizárólag te választhatsz. Az egó nagyon cseles, számtalan kiválóan álcázott módszere van arra, hogy elhitessen veled mindenfélét, amiről te nem is sejted, hogy nincs közöd hozzá. Ott csacsog a füledbe naphosszakat, és te elhiszed, hogy egy vagy a gondolataiddal. Nem vagy. Sem a testeddel, sem a gondolataiddal nem vagy azonos. Ami te vagy, az ezektől sokkal több és hatalmasabb.

Nézd meg hát innen: a tested pontosan azt teszi, amit mondasz neki. Ne tekints rá úgy, mintha te lennél. Ez csak egy test. Ám a csel itt van: ha szereted, elfogadod, és elhárítod a működése útjából az akadályokat, akkor ellenállhatatlanul szép lesz. Attól, hogy a benned lévő szeretetet fogja a világnak mutatni. És döbbenten állnak majd előtted, hogy mitől lettél ennyire gyönyörű. Ha elengeded a súlyfeleslegeddel kapcsolatban táplált ellenérzéseidet, akkor egyszerűen el fog tűnni. Mert bármily borzalmasan hangzik is, azért nem fogysz le, mert valójában nem akarsz. (Most lehet a köveket dobálni). A nem akarsz alatt nem azt értem, hogy nem vágysz rá, hanem éppen azt, hogy nagyon. Annyira vágysz rá, hogy ez egy negatív energia. Egy nagyon negatív energia, ami nem a célod elérését segíti, hanem abszolút távol tartja tőled azt. Mert a vágyódás nem a helyes irány. Az elfogadás az. Azt a szeretetet, amit másoknak oda tudsz adni, azt add magadnak is. Azt fogják majd gondolni, hogy: hogyan tud boldog lenni így? Mi a titka? Milyen arckrémet használ? Hová jár edzőterembe? Pedig a titok csak ilyen nyilvánvaló: tekints a testedre úgy, mintha a gyermeked lenne. Szeresd úgy, ahogy van. Leld örömödet benne, add meg neki azt, ami jár, és cserébe egészséges és szép lesz. Ha egy növény el tud hervadni a szeretetlenségtől, akkor miért is ne sorvadna a tested attól a félelmetesen sok negativitástól, amivel gyötröd? Hagyj fel a bántásával! Érted van, téged képvisel. Legyél hálás érte, mindenért, amit adni tud neked, és ha elengeded az elvárásaidat, elengeded ebből a kapcsolatból az erőszakot, akkor magától fog működni. Teljesen tisztában vagy vele, hogy például a főnököd nem fog megváltozni attól, ha megvered, mint ahogy te sem fogsz senkit tisztelni azért, mert hangosan ordítja a fejedbe, hogy tiszteljed már végre. Mert az erőszak csak erőszakot szül. Semmi nem jó, amit erőltetnek. Miért is kellene így bánnod a saját testeddel? Bárhogyan is, ez a test kísér az utadon, így sokkal könnyebb, ha jóban vagytok. Ráadásul számtalan üzenetet hoz neked arról, hogy a lelked mely pontjait nyomorgatja az egó, és ha odafigyelsz rá, akkor még egész össze is barátkozhattok. Mert az az állandó fejfájás egy üzenet. Mert az a folyton visszatérő allergia egy üzenet. Mert az emésztési problémák, a cukorbetegség, a magas vérnyomás nem genetika, nem normális, hanem üzenet. Arról, hogy valahol hiba csúszott a rendszerbe.

Nincs késő változtatni. Bármikor elkezdheted szeretni önmagad. Nem a tested vagy, nem a gondolataid. A tudatosság révén viszont csodálatos fejlődést érhetsz el, és meglátod, hű társad és kísérőd: a tested soha nem látott pompájában ragyog majd veled.

A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga részeként nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.

További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a

honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a

Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga

És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is

Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga

Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/