Csillagbérc

Tessék itt volt és még kicsit van is a november, és nekünk semmi, de semmi más dolgunk nincs is, mint figyelni a lenyűgöző, a hihetetlen, a varázslatos, mesés és egetrengető akciókat, és úszni bennük, és vásárolni, dobálni befelé a kosarunkba, behunyt szemmel nyomni a fizetés gombra, hadd jöjjön, mert kell. Így készülődünk az ünnepre. A szeretetére. Egy hónapig tartó – mert most már az a blek frájdé is minden héten van, ha hétfő, az sem okoz gondot- töméntelen vásárlással. Olyan leárazásokat kínálnak, amiket feláraztak, mert ha te mégis figyelemmel kísérted a kiszemelt terméked árát korábban, azon sem fogsz csodálkozni, hogy semmilyen akcióról szó sincsen. Egy-két becsületesebbje valóban bedob egy tíz százalékot, hogy ne érje már szó a ház elejét. És megvadulva gyűjtögetünk, halmozunk, kacatokat, lomokat, miközben totálisan hülyének vagyunk nézve. Teljesen.

Tudod, véleményem szerint nem is azzal van a gond, hogy máshol, mások nem tehetik meg. Nem ésszerű folyton rosszul érezned magadat azért, mert másnak még rosszabb. Dehogy. Ne arra gondolj, amikor rád tör a vásárlási láz, hogy más ezt nem teheti meg, mert talán még a vacsora sem biztos az asztalán. Bár ez tény. Figyeld meg magad, mielőtt elengeded az ártatlan és naiv kisgyerek önmagadat pénzzel a kezében, hogy vegye meg, amit akar. Mit akar a gyerek? Mindent! Nagyot és sokat. Hármat ugyanabból, és még kettőt, ha azok tönkre mennének. Egyszerűen csak akar, mert gyerek. És ott él benned, amikor megblekfrájdésodsz. De neked, a felnőttnek, valóban szüksége van ennyi mindenre? Tényleg nem tudnál meglenni nélküle? Csupaszítsd le azokat az igényeket! Nézd át a listádat felnőttfejjel! Tényleg kell? Tudom, hogy ez a legújabb porszívó valószínűleg korszerűbb, és mennyire környezetkímélő, de ha folyton eldobod a régit, az mennyire az? Tudom én, tudom, hogy már nincs alkatrész, hogy nincs, aki megszerelje, de azért próbáld meg. Nagyon gagyi már a telefonod, nem a legújabb? És? Kell még az az új ruha, pedig már alig férsz a szekrényedben? Cipőd, van elég? Hidd el, mindannyiunkban ott él ez a vágyakozás, a kérdés csupán az, hogy akarsz-e tenni ellene.

Másként csinálunk-e a gyerekeinkkel? Mennyi cuccuk van! Mi el sem tudtunk volna képzelni ennyi játékot. Manapság már egy középosztálybeli gyermek is dúskál a lomban, a feleslegben, időt meg egyre kevesebbet kap, amikor a mindennel elhalmozó szülő játszana is vele. Nem kell az az ötvenedik doboz legó annak a gyereknek, az okostelefon meg főleg nem. Idő. Az kell. Együtt. Ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, azért vártam annyira a karácsonyt, mert akkor mind együtt játszottunk. Nem számított még az sem, hogy mivel. Volt étel az asztalon, illatos zserbó, szépen díszített fa (minden évben ugyanazokkal a díszekkel), és a legjobb, hogy akkor mindenki csak úgy volt. Csak úgy együtt. Beszélgettünk, nevettünk, játszottunk, és sokáig voltunk fent együtt. Még sétáltunk is este egyet a hóesésben. Ettől volt szent az az este, mert igazán rólunk szólt. Nem a cuccról, nem a tárgyakról, nem arról, hogy a facebookra fel van-e már töltve a fotó a nagyon dizájnos fáról, és a műbe öltözött, szeretetben izzó családról. Ez csak a póz. A karácsony bennünk van, mint ahogy minden ünnep.

Szóval, hajlandó vagy-e idén felnőttként állni önmagadhoz? Mérlegre tudod-e tenni, hogy mi az igazán fontos számodra? A tárgyak birtoklása semeddig nem okoz örömöt, mert sehová nem vezet. Senki nem lett még boldogabb attól, hogy megvehetett bármit, mert az ilyen megvásárolható holmik mind rajtunk kívül álló dolgok. Hiába is fogod a legújabb barbit megvenni a kicsinek, ha sosem szerepjátékoztok. Ha pedig igen, édes mindegy, hogy mivel teszitek azt. A játék, az öröm bennetek van. A tárgyak, a birtoklás mind kívül. Mi lenne, ha idén a Mikulás sem halmozná el a gyerekeket ajándékokkal? Valahogy régen ez sem erről szólt. És jobban meg is becsülte minden gyermek azt az egy tábla csokit, amit a csomag rejtett, mert értéke volt. Mert nem ládaszámra szórta az ajándékokat a csizmácskákba. Valahogy vissza kell találnunk egymáshoz. Valahogy ideje lenne ráébredni, hogy az egymással való törődés nem az ajándék nagyságáról, pompájáról, áráról szól. Az érték az odafigyelésben van. Pénzért lehet venni kiváló festményeket a falra, mégis valahogy az az ovis rajz jobban díszít. Az az együtt készített sütemény is jobban fog esni. És nemcsak a gyerekekről van szó. Ez a készülődés, az ünneplőbe öltözés, ez mind arról szól, hogy még jobban odafigyelünk egymásra, és egy kicsit engedjük megpihenni a szívünket, megmártózni a hűvös időben is a melengető szeretetben. Talán, ha idén kevésbé hagyod magadat hülyére venni, akkor közelebb lépsz önmagadhoz is. Nincs szükséged ennyi holmira. Nem is tudod már hová tenni. Ha segíteni akarsz, hogy másnak is szép ünnepet kerekíts, és nem bírod vásárlás nélkül, akkor támogass olyanokat, akik igazán megérdemlik. Ebben a helyzetben rengeteg kisvállalkozó, kézműves került nehéz helyzetbe. Ne a multikban szórd a pénzt. Add jó helyre! Neked nem kell a sorban toporognod, hogy egymás arcába bokszolva nyomulj a nagyon durván leárazott cuccokért. Nevetséges. Ezt az időt inkább töltsd el azokkal, akiket szeretsz. És ne a telefonodat nyomkodd, hanem beszélgess, nézz a szemükbe, figyelj rájuk őszintén. Készen állsz ilyen nagy ajándékot adni idén? Azt hirdetik, hogy ettől az izzósortól lesz szép a karácsonyod, meg attól a tévétől, de te elhiszed? Miről szól a te ünneped?

Mind békességre vágyunk, boldogságot keresünk, de ezek a dolgok nem a boltokban vannak, és még csak nem is rajtunk kívül, nem a tárgyakba rejtve, nem másoktól függve, hanem simán bennünk. Ha elindulsz ezen az úton, és elhiszed, hogy minden a te hozzáállásodon múlik, akkor nem fogsz csalódni. A benned lévő szeretet fogja díszíteni a házat, és mindenki csodálni fogja, mert ez az, amire szükség van. Egy kis csendre, hogy egy kicsit lelassuljunk, és hálával magunkhoz öleljük mindazt az ajándékot, ami a fa körül van. Őket, akiket szeretünk. És higgyük el, hogy a legfontosabb dolgokat nem vehetjük meg pénzért.  

A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga részeként nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.

További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a

honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a

Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga

És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is

Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga

Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/