Csillagbérc

Este, mikor már széjjel mardosott a bűntudat, amit gyakorlatilag magadnak okoztál, elhatározod, hogy holnap lesz a napja, igen, holnaptól minden más lesz, nem fogsz zabálni. Reggel még elképesztően motivált vagy, érzed az erőt, akarod a változást, olyan jó lesz! Peregnek a képek a szemed előtt, ahogy reggel fitten, frissen megérkezel a lehetőleg és minimum tíz kilométeres futásodból, a lófarkad – még ha nincs is- ott ragyog a felkelő nap sugarában és te egy könnyed smoothie-val indítod az új életed legújabb napját. Ebédre már elképzelted, hogy milyen okosan fogsz matekozni, és csak fele annyi, és nem is azt, vacsorára meg már ugye gondolnod sem kell, mert eszedbe sem fog jutni a vacsora. És biztosan bele fog még férni egy kis edzés is a délutánba, estébe, és hamarosan olyan bomba formában leszel, amilyenben amúgy soha nem is voltál. Lehet, hogy egyébként néhány napig így is teszel, de közben persze gyötrődsz, vágyakozol, és kőkemény harcot vívsz önmagad ellen, ami sok mindent okozhat, de azt a nyugalmat és békét, amit amúgy keresel, na azt nem. Aztán jön egy rosszabb nap, a kimerültség, sok stressz vagy egyszerűen csak a média által sugárzott, félelmetesen eltorzított testképek zavarnak össze vagy valami, ami teljes súlyával nehezedik rá a vészgombodra, és már ott is találod a konyhában magadat, és jön az önigazolás. Ez kell, mert… és ide jöhetnek a tökéletesre csiszolt, támadhatatlan érvek, hogy miért is kell most enned. Kell, és meg is fogod győzni magad, mert az egó olyan jogi egyetemet végzett, amiről földi haladó csak álmodozhat. Tudod, hogy nem lesz jobb, de akarod az érzést, és zabálsz. Szinte magad előtt is becsukod a szemed, hogy ne is lásd, és falsz befelé mindent, de mindent. Aztán, amikor végeztél, tökéletesen eltelít a rengeteg étel, amit magadhoz vettél, akkor egy egész kicsike pillanatra boldogság önt el. Ez azonban csak a bűntudat felébredéséig tart. Az meg jön, villámgyorsan. És lehet, hogy azon nyomban számolod is, hogy ha ez már megtörtént, akkor ma még valami durva kardióra rá kellene menni, hogy semlegesítsd a kárt, vagy egyszerűen beletörődsz, hogy a ma sem volt az a holnap, amikor minden megváltozik.

Olyan édes, annyira ellenállhatatlanul aranyos, ahogy a kisbaba a szopizás végén éteri boldogságban elalszik. Azok a babák, akiknek van lehetőségük erre, azok még azt is tudják, hogy egy beütött buksit is csak az gyógyít meg igazán, ha kapnak egy kis nyugicicit. Attól helyreáll a világ rendje, hiszen ott van anya, ott van az egység, a béke. Ezt keressük mi is, ezt a nyugalmat, csak felnőttként már ideje volna belátni, hogy ezt semmilyen külső eszköz nem fogja megteremteni helyettünk. Mégis, amikor bekajáltál, akkor legalább jól be vagy kajálva, és ez egy kicsit mégiscsak ilyen kisbabás érzés. Csak aztán kezdeni kell valamit az önváddal, a tehetetlenséggel, azzal a ténnyel, hogy folyamatosan ledegradálódsz a saját szemedben. Mert nem tudsz szabadulni az ördögi körből. És ne értsd félre, én itt most egyáltalán nemcsak a kövérségről beszélek, a túlsúlyról, hanem erről az önbénító folyamatról, amiben egyszerre több szerepet is játszol, de ezek egymás ellen dolgoznak, és joggal érezheted azt, mintha ott állnál középen, és nem tudnál rendet tenni ebben a fejetlenségben.

Az első legfontosabb, hogy tudd, nem vagy egyedül. A második még fontosabb, hogy ez nem betegség, hanem egy állapot, amibe azért kerültél, mert valamit meg kellene oldanod. Nyugalmat keresel, erőt akarsz magadhoz venni, és van benned egy valaha jól működő séma, amitől nem tudsz megszabadulni. Sok élethelyzet hozhatja ezt, és borzasztó nehéz kilépni belőle. Amikor ezzel kapcsolatban sikertelenséget tapasztalsz, az nem jelenti azt, hogy gyenge vagy, csak azt, hogy máshol kell keresned a megoldást. A mániás evést nem szabad, hogy felváltsa a mániás edzés és egészségtudatosság, mert bár lehet, hogy a köz számára kellemesebb esztétikummal örvendeztet meg, valójában egyáltalán nem leszel tőle jobban, mert semmi más nem történik, mint a boldogságkeresésed áttestálása valami más kényszerré. Ez nem a jó út, de ha ezen jársz, biztosan érzed is. A kényszeres evés nagyon alattomos, és gyakran sújtja például a kismamákat, anyukákat. Hogy miért? Egyrészt meg kell küzdeniük egy megváltozott testképpel és szereppel. Bármikor, bárki mondhatja, hogy ez nagyon egyszerű, és nem kell belőle ügyet csinálni, ez nem így megy. Minden nő, aki anyává válik, átmegy ezen. Van, aki könnyebben, és van, aki nagyon nehezen. Egyik sem lesz jobb a másiknál. Mindkettő természetes. Bizony anyának sokszor vannak álmatlan éjszakái, és az energiahiány sokszor ütközik ki a hűtőajtó nyitogatásának gyakoriság-növekedésében. Mert kellene az az energia, az a támasz, ami nincs, mert nincs megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. Látod a sok poént erre vonatkozóan a közösségi médiában is, hogy reggel kávé, este bor, de valami üssön, és ez valójában nem is annyira poén, mint a realitás. Mert valami kell, amitől bírja, és nagyon, de nagyon nehéz egészségtudatosnak, vagy egyáltalán tudatosnak maradni, amikor valaki fáradt. Persze nemcsak az anyaság okozhat ilyen életállapotot, mert a műszakolástól kezdve a családi tragédiákig számtalan dolog okozhat kialvatlanságot, ami hosszú távon depresszióba vagy egyéb mentális betegségbe torkollhat. Ez nem ijesztgetés, hanem tény. Ha szétnézünk az ismerőseink körében, egészen biztosan tudunk olyat mondani, aki krónikus alvászavarral küzd. Olyat is, aki depressziós, olyat is, aki a túlsúllyal küzd. A falásrohamok olyanokra is rátörnek, olyanokat is sanyargathatnak, akikről soha nem is feltételeznéd. Ezért gondolom úgy, hogy ítélkezés nélkül, erről muszáj beszélni. Mert ez is egy csendes jel, sokszor fel sem tűnik másnak, de ez egy valós harc.

Hol van hát ebből a kiút? Nagyon fontos, hogy meg kell keresni az okot. Keresed a békét, ami valamiért hiányzik az életedből. Miért? Nem találod a helyed? Látod, az első feladat már adott is: jóban kell lenned önmagaddal, és valahogy megtalálni az azonosulást. Nem a fogyiporok, a tabletták, a zsírleszívás fogja megváltoztatni az életedet. Ha ez bárkinek bevált volna, akkor már nem lennének kövér vagy evészavaros emberek. De vannak, és talán még sokkal többen. Innen tudhatod tökéletesen, hogy semmilyen instant, két hét alatt topmodell leszel dolog nem működik, de még önmagában a sport sem fog, ha nem előzi meg egy kis belső munka. Az elhatározás nélkül egyszerűen semmilyen módszer nem fog rajtad segíteni. Nem akarlak elkeseríteni, de igazából semmilyen külső dolog nem fog változtatni rajtad. Amikor te ráébredsz arra, hogy a békédet te magad teremted meg, és nem külső tényezők függvénye, akkor van esélyed a változásra. Hogy ez nehéz-e? Nagyon! Rendbe kell hoznod egy csomó dolgot magadban, de a jó hír, hogy ha megszabadulsz a hiba forrásától, akkor többé a tünetekkel sem kell megbirkóznod, mert nem lesznek. Nem az hozza meg a változást, hogy mástól teszed függővé magad, hanem hogy megadod magadnak a szabadságot.

Akkor mivel is próbálkozz? Tekints magadra felnőttként! Akinek a kezében van a döntés. Amikor zabálni indulsz, akkor gyerekké válsz. Éppen úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek, aki tudja, hogy rossz, amit csinál, de mégis megteszi. Ekkor jön a második adag ebédre a sütemény, némi dugicsokival, és az érzés, hogy annyira undorítóan teleetted magad, hogy meg sem tudsz mozdulni. Ebben a pillanatban boldoggá tetted a gyereket, de bizony mindjárt a jön a szülő-éned, aki nagyon komolyan meg fog szidni ezért. Megteszi, és a gyerek-éned szörnyű bűntudatot érez. Ilyenkor jönnek a nagy fogadalmak, és holnap minden kezdődik elölről. Fontos, hogy ezt a változást ne tedd holnapra. Ne gondolkozz a holnapban, mert akkor ez mindig ott is marad. Az összes következő holnapban, amit soha nem érsz el. Tedd mára. Most van. Mindig csak a most van. És ebben a mostban szeresd magadat. Ne érezz bűntudatot, ne érezd magad gyengének. Erős vagy. Felnőtt vagy. Képes vagy változtatni. Nem kellenek a nagy tervek, a délibábok, el kell engedned a benned élő kisgyermek vágyait, és vissza kell utasítanod a benned élő szülő dorgálásait, amitől mindig tehetetlennek érzed magad. Igenis menni fog. Tudatosnak kell maradnod. Persze még akkor is nehéz. Mert megtörténhet, hogy otthon már nagyon ügyes vagy, és nem vágyakozol, nem sóvárogsz, szépen haladsz a tudatosságoddal, de aztán hazamész az anyukádhoz, és lesújt rád a gyerek-lét. Hiszen az anyukád mellett te gyerek vagy, szóval bezabálhatsz mindent. Ilyenkor is próbálj tudatos maradni, és látni, hogy az egód megint talált magának egy jogi hézagot. Figyelj ezekre, és légy önmagad ügyvédje! Idővel sokkal könnyebb lesz, aztán pedig már észre sem veszed, de megváltoznak ezek a szokások, és akkor te már jól fogod tudni, hogy csakis te felelsz a boldogságodért.

A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga részeként nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.

További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a

honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a

Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga

És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is

Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga

Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/