Ha ápolt vagy, akkor szórod a pénzt vagy eltartanak, ha elhanyagolod magad, akkor meg ne csodálkozz, hogy a kutyának se kellesz. Ha csinos vagy, akkor neked könnyű, mert a genetika, meg hát biztosan nem is foglalkozol az alakodon kívül semmivel, felszínes kirakatpicsa vagy, és kész. Ha elhíztál, hát na, bizony megérdemled, hogy egyedül maradsz, mert kinek kellenél így? Ha levágattad a hajad, akkor biztosan lelki válságod van, ha régóta ugyanolyan, akkor unalmas. Ha jól teljesítesz a szakmádban, akkor karrierista vagy, és egészen biztosan nem érsz rá a családoddal törődni, ha otthon vagy a gyerekkel, akkor meg egyértelmű, neked a legkönnyebb, hisz semmi dolgod. Ha szültél, akkor miért nem szülsz még egyet, ha véletlenül fel mered vállalni, hogy nem szeretnél gyereket, na, akkor meg egyenesen meg is leszel bélyegezve. Ha kedves vagy, megjátszod magad, ha nem nyílsz meg, akkor szociopata vagy. Ha megcsal a férjed, akkor biztosan megérdemelted, ha te csalod meg, akkor útszéli díszpéldány vagy. Ha adtál sapkát a gyerekedre, akkor túlfélted, ha nem, akkor felelőtlen anya vagy. Ennyi. Nem tudod jól csinálni. Ezt kell elfogadni.

De miért ennyire rosszindulatúak az emberek? Hányszor kérdezzük meg magunktól, hogy ezeknek tényleg nincs jobb dolguk, mint az én életemet elemezgetni? És nincs. Ezt is meg kell érteni. Annyira igyekszünk mélyen megérezni ennek az igazságát, mégis a hétköznapokban borzasztó rosszul tud esni egy-egy ilyen sértés. Tényleg nagyon nehéz, főleg, ha nem hiszünk magunkban eléggé, akkor különösen hajlamosak vagyunk mások szemével mérni saját életünket, pedig ez óriási hiba. Soha nem lehetsz annyira tökéletes, hogy ne bántsanak, kritizáljanak, próbáljanak megfurkálni egy kicsit innen meg onnan is. Annyi fog csak történni, hogy felemészt a küzdelem a megfelelésért, de azt soha nem érheted el, akkor miért is harcolnál érte annyira?

Határozd el magadban, hogy ezt is tudatosan fogod véghezvinni. Nem teszed ki a facebook-ra, hogy mától pont leszarod a téged ért kritikákat, hanem szimplán csak mentesíted magad tőlük. Képzeld el, hogy ugyanúgy beszélnek rólad, ugyanúgy igyekeznek megzavarni, bevonni a soha véget nem érő játszmáikba, és te csak azon az egy mozzanaton változtatsz, hogy ezt egyáltalán nem engeded magadhoz közel. Nem hagyod, hogy kibillentsenek, mert ez ám a céljuk, de nem engeded. Tudod, azok, akik a komment-erőszakokat elkövetik, és éles nyelvvel, teljesen mellszélességgel folytatnak eszmecserét gyakorlatilag akármiről, na, ők azok, akiknek valami nagyon hiányzik az egyensúlyhoz. Aki békében él, az nem ítélkezik. Tulajdonképpen még egy kicsit sajnálhatod is őket, valami elcsúszott az életükben, amit persze rosszindulatuk által sem fognak helyrehozni. Enyhíteni kívánják a fájdalmukat, gyerekkori mintákat hoznak újra meg újra a felszínre, sokszor tudattalanul. Kicsit úgy kell ezt elképzelni, hogy ők azért provokátorok, mert végtelen fájdalom feszíti szét őket, és akarják azt a fájdalmat, hogy fel tudják végre dolgozni. Számtalan oka lehet annak, ha valaki bántani akar, de hidd el, soha nem neked szól, ezért is nem szabad magadra venni. Ezt nehéz, néha egész lehetetlennek tűnik. Tudom, éreztem, sokszor. Néha annyira jól provokálnak, hogy pokoli indulatokat tudnál elszabadítani, mert különös érzékkel találják meg a legfájóbb pontjaidat, de semmi más nem történik ilyenkor, mint elérik a céljukat. Te felrobbansz, ők meg egy pillanatnyi enyhüléshez jutnak azáltal, hogy sikerült. Hogy változik-e ezután bármi? Semmi. Kezdődhet az egész elölről.

Megfigyelted már, hány ezren vannak kiéhezve arra, hogy névtelenül, arctalanul ocsmány, alpári megjegyzéseket tegyenek kb. mindenre? Tényleg azt hiszed, hogy ha válaszolsz, akkor elgondolkoznak majd azon, amit reagáltál? Nem fognak. Nem ez a lényege. Csak szítod a tüzet, csak adod alájuk a lovat, és az erőszak csak erőszakot szül, legyen szó pusztán gondolatokról, akár szavakról vagy tettekről. Az erőszak semmire nem megoldás. Nem érted, megbánt, még az is lehet, hogy elgondolkodtat néha némely kritika, amit kapsz, de tudd őket a helyükön kezelni. Minden a te belső nyugalmadon, békéden fog múlni. Azzal tudod a rosszindulatú embereket csak és kizárólag kezelni. Ha nem veszel róluk tudomást, akkor még egy darabig pusztítani próbálnak, akarják a dühödet, de te nem adod meg nekik, mert te nem vagy ilyen, és szép lassan keresnek majd másik áldozatot. Te nem vagy áldozat. Ez nem kihátrálás, ez nem egy boksz meccs, nem kell felvenned a kesztyűt, sőt. Csak akkor jársz el helyesen, ha még a gondolataid közül is kiirtod a rosszindulatot.

Kicsiny hazánk különösen elöl jár ebben a sajnálatos fájdalom-halmozásban. Semmi összetartás, csak áskálódás, hibáztatás, szánakozás, egy jó csomó negatív dolog vesz bennünket körül, pedig ennek nem kellene így lennie. És ha te is változtatnál rajta, még csak forradalmárnak sem szükséges lenned. Változtass saját magadon, és mutass példát másoknak is. Ezzel megőrzöd a békédet, és másoknak is ezt tanítod anélkül, hogy tudnál róla, mert vágyunk erre a békére mind.

Akkor készen állsz? Ma már nem fog megérinteni, ha a főnököd úgy beszél veled, ami számodra megalázó. Igyekszel megérteni, hogy nem téged akar bántani, neki vannak problémái. Mantrázgasd magadnak, hogy jót cselekszel, ha nem cipeled mások terhét. Lépj ki az ilyen helyzetekből, és engedd, hogy az életed valóban élet legyen, amit szépséggel töltesz meg, jó dolgokkal, pozitív energiákkal, elmélyüléssel, odaadással. Nem vagy Rambo, még mindig nem. Ebben az életedben legyen az a célkitűzésed, hogy a békére törekszel, elsősorban a sajátodra, a családodéra. Elengedsz mindenkit, aki visszatart, aki lehúz, és kiélvezed minden pillanatát annak, ami megadatott. Ha pletykálni akarnak rólad, tegyék. Ez nem a te dolgod. Éld olyan izgalmasan az életedet, hogy legyen miről beszélniük. Egyetlen gondolat erejéig se hidd el, hogy rosszul csinálod csak azért, mert mások másként látják. Azért vannak a barátaid, de főleg azért van a belső csended, hogy az úton maradj, és tudd megfigyelni magadat kicsit kívülről is. De erre alkalmatlan a munkatársad, a szomszédod, a nagymamád, mindenki. Engedd hát közel a pillanatot, mert ennyid van, mert most élsz.

Ha úgy érzed, máskor is szívesen töltődnél a Csillagbércen, katt a követésre vagy a keress a facebook-on! :)

Kép: pixabay.com