Pillantsunk bele röviden! Hogy a nyakadba kell-e tenned a lábad vagy lótuszpózban meditálnod? Esetleg egy fűtött teremben izzadnod és tíz lélegzetvételig kitartanod egy kicsavart testhelyzetet? Természetesen a válasz: nem.
A jóga nem erről szól, a jóga nidra pedig végképp! Sőt, van egy jó hírem:…
Emlékszel még?
Emlékszel még arra, milyen érzés volt kilépni a gyermekkorból, és elkezdeni őrülten keresni valamit, valakit, bármit, önmagadat? Emlékszel még a pusztító tűzre, az örökké mardosó vágyra, a tomboló dühödre és a sokszor kétségbeesett rohanásodra innen el a valami más felé? Emlékszel…
„Keress valami rendes munkát! A hobbidból nem fogsz megélni! A számlákat meg ki fizeti majd ki, amíg te itt bohóckodsz? Senki nem szeretetből dolgozik. Mész, és csinálod, ahogy mindenki más. …” És társai. Hallottál már efféléket? Esetleg egészen közelről megérintenek? Gázolt már bele valaki az…
Közeledik ez az ünnep, amin megint olyan sokat vitatkoznak. És már megint: feleslegesen, mint minden évben. Mindegy, hogy a halottaink emlékét hogyan őrizzük. Ez tökéletesen magánszféra. Miért díjaznánk jobban egy pazarul rendben tartott síron a friss virágot, mécsest és mellette a könnyeket, ha…
Mindig kicsit szkeptikusan hallgatok meg olyan történeteket, amikben a semmiből került elő egy súlyos betegség. Biztosan? Semmi előjel? Semmi, de semmi? Mert valahogy mégis azt látom inkább, az emberek többsége mindenre gyors, de egyáltalán nem hatékony megoldást vár. Nem aludtál eleget? Ott az…
Amikor az első diplomámat vettem át tanárként, akkor egy egész sorozat kemoterápián voltam túl, még épp hogy kezdett visszanőni vegyszeráztatta, hiányos frizurám, még fájt minden, még a számban éreztem a mérgek förtelmes ízét, de megcsináltam. Megcsináltuk. Felfoghatatlan hálát éreztem, csak…
Amikor igazán tanácstalan vagy, amikor olyan nagy kérdésekre keresel választ, amit másnak be sem vallanál, amikor úgy érzed, hogy senki ezen a földön nem tud iránymutatással szolgálni számodra, és azok a hullámok már úgy fodrozódnak, és jönnek, látod, érzed, hogy elvesztetted az irányítást, akkor…
Rohanunk, rohanunk, és közben észre sem vesszük tudatosan, hogy mekkora űr van a lelkünkben. Próbálunk rajta változtatni, betömködni, palástolni, rejtegetni, és őszintén el tudjuk hinni, hogy nincs itt kérem szépen semmi probléma, teljesen normális dolog, ha szétemészt a tüze a hetvennyolcadik pár…
Ábrándozunk a semmittevésről, ami lehetőleg valamelyik másik országban ér utol bennünket, ahol nem ismerünk senkit, és ledobhatjuk magunkról az elvárások örök és súlyos terhét. Elképzeljük, hogy a tengerparton a hullámok morajló partra vetődésében sétálunk a naplementében, kézen fogva életünk…
