Az előzőekben már jól megtárgyaltuk az étkezéssel kapcsolatos legfontosabb szempontokat, és azokat a mindennapi életünk során, a saját érdekünkben, érdemes be is tartanunk. Nyugodtan ismételd el magadban, amikor kétségeid támadnak: nem vagy ugyanolyan, mint mások. Itt élsz, ezen a földrészen, ebben a klímában, ezen adottságok között. Hozol magaddal genetikai terheltségeket, generációkon átívelő vagy megélt lelki terheket, hatnak rád a környezeti tényezők, ...
Amikor a testedben lévő harmónia visszaállítását szeretnéd elérni, vagy épp annak a fenntartásán munkálkodsz, jó néhány, ámde nem általános érvényű, és kivétel nélküli alapelvet szükséges szem előtt tartanod. Ezek nem járnak plusz munkával, az egészséges táplálkozás (amikor a bevitt tápanyagok egészet alkotnak) életformává válik, és semmilyen nehézséget nem okoz, sőt élvezheted a vele járó megannyi pozitív energiát. Ehhez azonban alapos ...
„Hagyjad már, hát valamiben meg kell halni!” „A nagyapám is dohányzott egész életében, mégis száz évig élt…” „Öreg vagyok én már ahhoz, hogy változtassak, eddig is jól megvoltam.” „Minek már erre a kis időre?” Ilyen, és ehhez hasonló blődségeket bizonyára hallottál már, és ha jól sejtem, most bőszen tudnád folytatni a felsorolást is. A lényeg, hogy érted. Valóban tenni akarsz az egészségedért, és nem elégszel meg azzal, hogy „ez már ...
Az ünnepek közeledtével egyre többször találkozunk szembe a közösségi médiában azokkal a vicces mémekkel, amik azt hivatottak szolgálni, hogy átlendüljünk végre a kényszeres takarításon, a megfelelni-vágyáson, a tökéletességre való törekvésen, a maximumon is túlmutató, erőnkön bőven felüli teljesítményen. Jókat mosolygunk rajta, hogy a karácsony eljön ablakpucolás nélkül is, meg hogy nem kell profi szakács, cukrász, felszolgáló, bejárónő és ...
Engedjük el végre ezt a görcsösen szorongatott ellentétet férfi és nő között. Nem minden férfi egyforma, ahogyan nem minden nő sem. Nem minden férfi szoknyapecér, ahogyan nem minden nő egy szajha. Éppúgy megvannak közöttünk a különbségek mindkét nemnél, és talán azon kellene munkálkodnunk, hogy belássuk végre, úgyis csak együtt jó. Mert a férfinak nő kell, a nőnek meg férfi. És mindenkinek másmilyen. Ez pedig ettől csodálatos!
A férfi élet pedig ...
Nőnek születtél, és ha szerencséd van, még szerettek is. Ha még nagyobb, akkor elfogadtad magadat, sőt te is szeretted. Aztán mégiscsak utolér a fogyasztói társadalom, mégiscsak kikerülsz a védelmező burkodból, és ha akarod, ha nem, meg kell alkotnod saját magadat. Ez a mai totális torzulásban majdnem lehetetlen. Bárhová nézel, azt sugallják feléd, te bizony soha nem leszel elég jó, de ha ezt a ruhát veszed, ha ezt a parfümöt fújod magadra, ha ebben a ...
Ott élsz egy teljesen kielégítő kapcsolatban, jól megvagytok már évek óta, minden olyan tökéletesen menetrendszerű, mindennek megvan a helye. Nincs veszekedés, jól elvagytok. Érted, elvagytok. Ettől szörnyűbb kifejezés nincs is egy együttélésre, aminek szerelemnek kellene lennie. De ez már régen nem az. Jó barátok vagytok, bármiről, bármikor, akármeddig elbeszélgettek, csak valahogy már nem vagytok se férfi, se nő. Aszexuális barátság ez voltaképpen, ...
És megtörténik, hogy elmegy közülünk egy ilyen jó ember, egy ilyen tanító, egy bölcs, akinek nyomdokain sokan igyekeztek, igyekeznek járni. Lehet sokféleképpen erre tekinteni: elvégezte a feladatát, teljesítette a küldetését, talán már új testben, újra köztünk van, de valahogy az nem fér bele, hogy egyszeriben boldog-boldogtalan megszállott Vekerdy rajongó lett. Tele a közösségi média, mindenki személyes veszteséget közvetít, és nekem ettől konkrétan ...
Megint jövök az elvárásokkal, és már megint onnan indulunk, hogy ezek nem a sajátjaid. Sajnos idejekorán belekényszerítenek bennünket egy abnormálisan leszabályozott rendszerbe, megfosztva mindentől, ami szárnyakat adhatna, ami gondolkodásra késztetne, ami által megkérdőjelezhetnénk bármit is. Arra kondicionálják az ifjú elmét, hogy tele nyomva feleslegesnél is feleslegesebb lexikális tudással szép lassan elfelejtsen önállóan működni. Hogy valóban kell-e ...
Amikor az első diplomámat vettem át tanárként, akkor egy egész sorozat kemoterápián voltam túl, még épp hogy kezdett visszanőni vegyszeráztatta, hiányos frizurám, még fájt minden, még a számban éreztem a mérgek förtelmes ízét, de megcsináltam. Megcsináltuk. Felfoghatatlan hálát éreztem, csak lebegtem a létezésben, és alig hittem, hogy ez sikerülhetett. Most is küldöm még szeretetemnek kifogyhatatlan tárából az energiát azok felé, akik lehetővé tették ...
