Törtetünk, rombolunk, megyünk előre úgy, hogy szét sem nézünk, kit és mit tapostunk el, löktünk félre csak azért, hogy látszólag előrébb juthassunk. Nincs ember, nincs isten, csak én vagyok, érted?! Ezt kell csinálni, hát mások is ezt csinálják. Ha nem te nyomod el, majd elnyomnak téged. Nincs tisztelet, nincs elfogadás, nincs szeretet, csak egó van, csak nekem kell a jó, a több, a minden, amit egyébként soha nem fogok elérni, és néha aggódva is pillantok ...
Sámánok, guruk, tanítók, mesterek, táltosok, jósok, látók, mindegy is, hogy milyen titulust akasztunk a nyakukba, ők a furák. Nem önmagukban, csak hát sehogy sem lehet őket a sablon világunk szabványai szerinti kockákba belepréselni, kifolynak belőle, és az ismeretlen mindig is félelmetes volt az ember számára, és amitől fél, azt nem akarja megismerni. Olyan teremtések ők, akik heves viták középpontjában állnak, és mindkét oldal szentül meg van győződve az ...
Mi van veletek, mai lányok? Úgy öltöztök, hogy majd' kilátszik a csúnyátok. Műköröm, hajvasalás, vastagon a smink; csücsörítés, pucsítás csak, érték meg nincs. Ki kell sípolni, ahogy beszéltek, de ha remegő műszempilláitok mögé nézek, kislányokat látok, akik elvesztek és félnek. Valahol a sötétben azonban ott kell lennie a fénynek.
Serdülő lánynak lenni, fiatal nőnek, persze, megpróbáltatás az mindenkinek, mégis, amit ma tapasztalunk magunk ...
Amikor először hallottam erről a betegségnek titulált szimulációról, akkor majdnem ki is röhögtem. Tényleg. Hát, mit ki nem találnak már az emberek jódolgukban!? És valahogy a környezetemben mindenhonnan azt a visszajelzést észleltem, ami azt a nézetet támogatta, hogy ez olyasvalami, ami azoknak jár, akik nem bírnak szembenézni az élettel, ergó gyengék. Amolyan érzelmi hulladékok, akiken már aztán a jóisten sem segít. Tudod, mint a függők, csak ezek még ...
Oly vehemensen keressük, védjük, mintha az igazság valóban az igazság lenne, de tudjuk-e róla, hogy ki ő, miért küld bennünket teljes vértezetben a csatába, és mégis miért rejtőzködik előlünk, ha már egyszer a nevében kell harcolunk. Szeszélyes hadvezér, akinek szavára adni szinte felesleges, mert minden, ami igaz, az nem rajtunk kívül található, és a válaszokat sem a harcmezőn találjuk meg, hanem mélyen belül. És mégis, és csakazértis, próbára tesz ...
Rohanunk, rohanunk, és közben észre sem vesszük tudatosan, hogy mekkora űr van a lelkünkben. Próbálunk rajta változtatni, betömködni, palástolni, rejtegetni, és őszintén el tudjuk hinni, hogy nincs itt kérem szépen semmi probléma, teljesen normális dolog, ha szétemészt a tüze a hetvennyolcadik pár cipőnek is. Ha jól szétnézünk, amolyan tiszta látással, akkor ott vannak a függők közöttünk, ott vannak a családunkban, a baráti társaságunkban, az ismerőseink ...
Nem telik el úgy nap, hogy ne figyelmeztetném magamat arra az ősi bölcsességre, amit ezer meg ezerféleképpen fogalmaztak meg azok, akik igazán értették a dolgok lényegét: a múltat el kell engednünk. Semmi keresnivalónk nincs már ott. Nem határoz meg, nem férkőzhet a jelenbe, nem dönthet a jövőről, nincs valós hatalma az életünk felett. Mégis hajlamosak vagyunk ott keresni válaszokat minden hiábavalósága ellenére, és azon is oly könnyedén kapjunk magunkat, ...
Ha ápolt vagy, akkor szórod a pénzt vagy eltartanak, ha elhanyagolod magad, akkor meg ne csodálkozz, hogy a kutyának se kellesz. Ha csinos vagy, akkor neked könnyű, mert a genetika, meg hát biztosan nem is foglalkozol az alakodon kívül semmivel, felszínes kirakatpicsa vagy, és kész. Ha elhíztál, hát na, bizony megérdemled, hogy egyedül maradsz, mert kinek kellenél így? Ha levágattad a hajad, akkor biztosan lelki válságod van, ha régóta ugyanolyan, akkor unalmas. Ha ...
Végre ragyog ránk a melengető napsugár, és az első alkalom már fel is csillantja előttünk azt a fantáziát, ahogy legjobb formánkban feszítünk a parton lehetőleg nulla zsírpárna és tökéletes barnaság mellett. Legfőbb ideje hát, hogy elkezdd gyötörni kis testedet, hiszen alig néhány hét, és jöhetnek a bikinik, de jesszusom, ugye te is érzed, hogy a legtöbben nem a Victoria’s Secret modelljei vagyunk? Értem én, hogy nagy a nyomás, mert kellene az a bícsbádi, ...
Ábrándozunk a semmittevésről, ami lehetőleg valamelyik másik országban ér utol bennünket, ahol nem ismerünk senkit, és ledobhatjuk magunkról az elvárások örök és súlyos terhét. Elképzeljük, hogy a tengerparton a hullámok morajló partra vetődésében sétálunk a naplementében, kézen fogva életünk szerelmével. Elképzeljük, ahogy az erdő közepén, egy mesebeli kis tó partján álló rönkházban ébredünk a hófehér, simogató ágynemű ölelésében, és a ...
