Amikor a testedben lévő harmónia visszaállítását szeretnéd elérni, vagy épp annak a fenntartásán munkálkodsz, jó néhány, ámde nem általános érvényű, és kivétel nélküli alapelvet szükséges szem előtt tartanod. Ezek nem járnak plusz munkával, az egészséges táplálkozás (amikor a bevitt tápanyagok egészet alkotnak) életformává válik, és semmilyen nehézséget nem okoz, sőt élvezheted a vele járó megannyi pozitív energiát. Ehhez azonban alapos vizsgálatnak kell alávetned önmagad, és most ne másra bízd a diagnózist, most egy kicsit, legalább amíg ezt a cikket olvasod, csak úgy figyelj. Befelé. Aztán majd erre is rászoksz, meglátod.
A földanyánk, ez a csodálatos hely totális túlnépesedésnek van kitéve, de most nem is feszegetnék globális problémákat, hanem inkább csak arra koncentráljunk, hogy hol is vagyunk ebben a nagyvilágban. Itt, a Kárpát-medencében. A táplálkozásunk megszervezésénél ezt vesszük alapnak. A mi gazdag bélflóránk ahhoz alkalmazkodott, ami itt van. Az eszkimóké, az etiópoké, az ausztráloké, minden más népcsoporté teljesen más. Úgy, ahogy nagyon nyilvánvalóan a bőrünk színe is alapvetően az élőhelyhez igazodott, úgy az emésztésünk is éppen arra állt be, ami a természetes élőhelyünkhöz köthető. Miért nagyon fontos ez? Mert ez képezi a táplálkozásunk alapját. Nyilván sejted, hogy a papaya vagy a banán nem szerepel a mi listánkon. Ez nem jelenti azt, hogy nem eheted, dehogynem, csak ésszel. És nem felborogatva az egyensúlyt. Nézzünk néhány rövid gondolatot az alapvető élelmiszereinkről.
Itt vannak tehát a gabonák, mint pl. a búza, az árpa, a tönköly, a tritikálé, a rozs, a csodálatos zab, és a - leegyszerűsítve - gabonaszámba sorolt köles, hajdina vagy akár amaránt. Ezek nálunk vígan megélnek, és ha visszagondolunk csak mondjuk száz évvel ezelőttre, akkor teljesen egyértelmű, hogy igen, ez a bázis. A kukorica is, igen, meg ott van a napraforgó is. Nálunk erről szól a szántóföldi növénytermesztés. Ha régen betegségnél, gyengeségnél mit adtak enni? Kását. Most újra kezd divatba jönni, de ne tessenek összetéveszteni a gyógyító erejű, nyákra főzött gabonákat a boltban kapható tejjel és cukorral felütött kásautánzatokkal! És el ne menjünk a kenyér mellett sem szó nélkül. Amit a boltban veszünk, az nem az a kenyér, ami jót tesz nekünk, ó, de nem ám! Kovásszal, úgy kéne. De az munka, idő. A kérdés csak az: megéri? A mai kor embere mintha szándékosan, minden erejével pusztítani akarná törékeny emésztőrendszerét, ezáltal leépítve az immunrendszert, és egy sor igen súlyos betegséget előidézve. Itt vannak az allergiák, a bélbetegségek, autoimmun betegségek, a cukorproblémák, meg még sorolhatnánk, és ezek mind az általunk tápláléknak szánt szemétből ered. Meg abból, hogy a szemlélet teljesen megváltozott. Igenis időt kell szánnunk az evésre. Akkor működik az emésztés. Nagyapáink sem kapálás közben toltak be egy hamburgert energiaitallal. Leültek szépen a kis szalonnával, kovászos kenyérrel, hagymával (ezeket pedig mind ők termelték, készítették), és nyugodtan megették. Megvolt benne minden, ami kellett a testnek. Még figyeltek erre! Ösztönösen. Ma már alig sütünk kenyeret otthon, mert hát igen, könnyebb azt megvenni. Könnyebb, de aztán azért jól megbosszulja magát. Persze nem ő egyedül. A szántóföldi növénytermesztéssel amúgy is bajban vagyunk, hiszen iszonyat mennyiségű növényvédőszer kerül rájuk. Aztán ott vannak a tárolás során keletkező toxinok. És ha azt hinnéd, hogy majd a malomból nem fogják kiengedni forgalomba a szennyezett lisztet… Kiengedik, ha fuzáriumos, ha találtak egy kis patkányürüléket, mert hát a profit. És igen, tudom, ilyenkor felmerül benned a kérdés, hogy akkor mit ehetünk meg egyáltalán, ha mindennel csak a baj van. Drága a bio, nem is hiszel benne feltétlenül. Hinni szabad. De az emberi tényező mindenhol ott van. És még, ha otthon is termelsz, ott van a talaj-, a víz-, a légszennyezettség. Azért ne keseredj el, csak törekedj a jobbra. De cukorral turbózott, és kényszerkelesztett péktermékeket inkább hagyd ki a listádról. Jó a teljesőrlésű gabona, igen, ha nem vegyszerezték szét. Szóval, egyél kenyeret. Az nekünk fontos táplálék. És ne higgy azoknak a mendemondáknak, hogy nem kell a szénhidrát, ez óriási butaság. A tested abból állit elő energiát. Nem a szénhidráttól kell félni, nem bűnös az a kenyér, csak tarts mértéket. És kerüld a hozzáadott cukrot. (és ha teheted az édesítőszereket is). Hidd el, ha elkezded megérezni az ételek igazi izét, akkor sokkal intenzívebbé fognak válni, és nem fog már hiányozni a cukor, sőt egyenesen visszataszítónak fogod találni a cukros ételeket, italokat. Botrányosan sok bennük a cukor. Na arra a szénhidrátra valóban semmi szükséged.
A gabonáink közül a zabot például bátran fogyaszthatod. Kiváló nyákos étel. Ápolja a beleket, és ez az a sokszor emlegetett lassan felszívódó szénhidrát, ami jót tesz. A rozsból- alacsony sikértartalma miatt- önmagában laza, könnyű szerkezetű kenyeret sütni nem tudunk (szóval, ha ezt hirdetik, nézz minimum gyanúsan), de alacsony a növényvédőszer igénye is, elég jó kis túlélő. Meg még a kovászunknak is az alapja. Jöhet! A tönköly is jó. A búza is, de mivel abból termelünk a legtöbbet, az kap bőven vegyszert. Sokat. Mert, hát az ilyen intenzív termesztés másként nem is lenne elképzelhető. Ez a baj a kukoricával is (no meg az a fránya GMO), a napraforgóról meg ne is beszéljünk. Szerencsétlenek annyi mérget kapnak, és biza hozzák magukkal bele a mi kis érzékeny testünkbe. Pedig feleslegesen termelünk belőlük sokat. A gluténérzékenységről is vitáznak már sokan, hogy valójában nem a búzával van itt a baj, hanem a glifozáttal (gyomirtó), amivel kezelik. Az egész rendszer hibás, de hát nem ez az egyetlen terület, ahol gyökeres változtatásokra lenne szükség. A megélhetés bármely egyszerű gazdálkodó számára nagyobb súllyal esik a latba, mint a fenntarthatóság vagy akár az ökológiai szemlélet.
Legyen az asztalunkon viszont köles, hajdina, és együnk rizst. Kiváló táplálékok, kedvező beltartalommal. A hajdinának ugyan picit különleges az ize, de meg lehet szeretni, és hoz egy kis változatosságot is. Nagyon burgonyapárti a magyar gyomor, de ezt ne féljünk megtörni, mert nem az a jellemző, hogy héjában sült krumplit eszegetnénk, hanem olajban sültet. Az pedig nagyon messze jár ám az egészségestől! Itt is legyen aranyszabály, hogy mértékkel, változatosan. Az egyensúly lényege éppen az, hogy semmit nem viszünk túlzásba. Ha változatosan étkezünk, jóval nagyobb az esélyünk, hogy a testünk ki tudja válogatni magának belőle az számára értékes tápanyagokat. Ezt valahogy úgy képzeld el, mintha legóznál: ha az utasításban szereplő elemekből építesz, akkor megkapod azt az egészet, amit a képen látsz. Ha minden úgy, és ott kerül a helyére. Ellenkező esetben az építményed hiányt szenved.
Ebben a pénzdiktálta világban bizony nincs könnyű dolgunk. Akkor jársz el helyesen, ha nem hagyod, hogy bármit lenyomjanak a torkodon. Gondold végig, hogy amit a kezedbe veszel, az mondjuk ötven vagy száz évvel ezelőtt szerepelt-e az étrendben. Mert a cukor bizony nem. Az édesség nem volt napi szinten jelen, főleg nem naponta többször. Ezt el kell felejteni. És erről fogunk is még szólni, és persze más egyéb tévhitekről is. Egyet azonban most is tisztán kell látnunk: amikor egészséges táplálkozásról beszélünk, akkor az egészséges ember számára szól. Egy beteg bélrendszer, vagy bármilyen más felborult egyensúlyi állapotból következő betegség, az egész elvesztése már teljesen szerteágazó utakra vezet. Nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy itt élünk, és lehet, hogy neked ugyanaz a betegséged van, akár ugyanazokkal a tünetekkel, de közel sem biztos, hogy nekem az a diéta fog megfelelni, ami neked. Mert az én beleimben mások laknak, mint a tiédben. Olyan egyedi ez, mint az ujjlenyomat. A legfontosabb, hogy figyelj oda. Hiába mondják, hogy a lencse mennyire egészséges. Igen, az, de nem egy IBS-esnek. Nincsenek csodaszerek, nincsenek mindenkire érvényes szabályok, mindenkire egyformán ható vegyületek. Ne dőljünk be senkinek, aki azt állítja, hogy mindenre jó az a valami, amit árul. Csodálatos az aloe is, de már megint egy ilyen példát mondok: nem egy gyulladásos bélbetegségben. Abban éppen kárt okoz. Azért is kell odafigyelve táplálni a testet, mert küldi az üzenetet. Jóllehet, nem messengeren, de egészen érthető módon. Csak halljuk meg! Mind érezzük azt magunkon, ha energikusak vagyunk, élettel telve, őszinte jókedvvel, és a pozitív gondolatokkal tapossuk a hétköznapokat.
A cikk az
c. bejegyzés második része. Innen folytatjuk legközelebb!
A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga részeként nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.
További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a
honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a
Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga
És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is
Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga
Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/
Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
