Ünnep ez mai nap. Igaz, kicsit fura, de azért én bátran most ünnepnek nevezem. Éppen tíz éve van annak, hogy megkaptam az utolsó kemót. Akkoriban még ezt a szót is le tudtam volna hányni, és most visszatekintve, valahogy még mindig nem telt el annyi év, hogy a múlt távcsövén keresztül fátyolosan…
Most, hogy már érzed, megteltél az ünnepek összes kellő és már bőven kelletlen falatjával, és le is öblítetted azt a soknál is sokkal több pompás nedűvel, felsejlett újra a soha még meg nem válaszolt kérdés: miért csináltam már megint ezt magammal? Sőt, a szilveszter hevében újra meg is fogadtad:…
Amikor elérkeztél oda, hogy már igazán érzed, nem tudsz uralkodni a tested felett, akkor éppen azon az állomáson állsz, ahonnan már kizárólag csak a magad útján indulhatsz tovább. Itt már nem fog rajtad segíteni senki, mindegy is, hogy milyen nyelven beszélsz. Hiába próbálsz útmutatást találni,…
Megfestettem kemótól gyötört, sápadt arcomra a mosolyt, mert azt szerette. Alig maradt hajam rég rövidre lett vágva, a hosszút szerette, hátha így is… Szétzilált testemet feketébe zártam, a kedvenc illatába bújtam, az kellett, mert azt szerette. Koncertre mentünk. A Koncertre. Tudtam, hogy olyan…
Az az éjjel már jóval egy évvel azután volt, hogy azt hittem, végleg elengedtem Őt. Persze semmi nem változott. Már sírtam, már akartam a változást, már átfolyattak rajtam nyolc adag mérget. Szétcseszték az ereimet, a szerveimet, az életemet. Totális fájdalomban, teljes ürességben, állandó…
Olyan volt szeretni Őt, mint nyüzsgő nyüvek táncában gyönyörködni az érett cseresznyékben. Gyönyörű látvány, édes ízek, mégis igazából minden rothadt belülről. Ez a tudás nem az évekkel érkezett meg hozzám, akkor is pontosan láttam, hogy minden hazugság, minden értéktelen látszat volt csupán, mégsem…
Nem kell túl sok Müller Pétert elolvasnunk, vagy Csernus előadásra járnunk ahhoz, hogy beláthassuk, nem vagyunk tökéletesek. Bármennyire is szerettek bennünket a szüleink, bármennyire bársonyosak is a gyermekkorunkról felsejlő képek, tudva tudjuk, mi is mind sérültünk. Ha nem otthon, akkor az…
Mert eljöttél
A semmiből jött, persze tudom, hogy azért, mert hívtam Őt. Kiürült kapcsolatból kellett továbblépnem, kitalált életből kellett megvalósulást nyernem, újra kellett építenem önmagam. Annyira kézenfekvő volt Ő, annyira könnyű, annyira értéktelen, és annyira ellenállhatatlanul semmilyen.…
Akkor én most feleség vagyok, szerető, tanár néni, diák, anyuka, lány, unoka, testvér, barátnő, szomszéd, páciens, vásárló, vendéglátó, vendégváró óóó, de ó, hogyan kellene, hogyan lehetne ennyi szerepnek megfelelni? Hányszor gyötrődünk amiatt, hogy mindenhol helyt akarunk állni, és közben azt…
Akárhányszor csak meglátlak, akárhányszor belebújsz érzékeimbe, meghallom a neved, úgy lobban lángra a szerelem, mintha még soha nem fordult volna elő, mintha még sosem találkoztam volna veled: Új cipő. És akárhányszor jöhetsz szembe újra, minden elölről kezdődik bennem. Mindegy, hogy milyen ruhát…
