Csillagbérc

Amikor elérkeztél oda, hogy már igazán érzed, nem tudsz uralkodni a tested felett, akkor éppen azon az állomáson állsz, ahonnan már kizárólag csak a magad útján indulhatsz tovább. Itt már nem fog rajtad segíteni senki, mindegy is, hogy milyen nyelven beszélsz. Hiába próbálsz útmutatást találni, hiába keresed lázasan, hogy melyik peronról és mikor indul tovább a te járatod, mert nem fogod megtalálni csak akkor, ha végre magadba nézel. Ehhez pedig erőre van szükséged. Azt hitted, hogy eddig volt nehéz? Eléggé ostoba gondolat! Most leszel úgy igazán egyedül, és most leszel a leginkább kitéve annak, hogy végre szembemenj önmagaddal. Eddig elkísérhettek az orvosok, elkísérhettek a barátaid, a szeretteid, de innen már nem folytathatják veled a gyógyulás útját. Ezt igenis neked kell végigjárni! Minden, amit megéltél, minden rezgés, illat, emlék most egyszerre fog a nyakadba zúdulni, fel fog kavarni, szét fog tépni, és neked hagynod kell, hogy megtegye, mert a részed. Ez mind te magad vagy, és ha el akarod engedni végre a testedet gyötrő fájdalmat, akkor le kell értük ásnod. Készen állsz?

Miért nem akarod?

Nem akarod, mert neked nincs is semmi bajod. Ez csak újfajta, divatos szarság arról, hogy beteggé teszi a tested a lelked. Mert mi van a vírusokkal meg a baktériumokkal, azokat is a lelkem szüli? Tán csak akkor kapja el a gyerek a hányás-hasmenést, ha lelki beteg? Ugye? Hallottad már ezeket a jól megalapozott kérdéseket? Persze. Én is. És amikor itt állsz, amikor már ezt olvasod, akkor tudod, hogy mennyire kicsinyke is vagy ebben a létezésben. Ha hajlandó vagy elfogadni, hogy egy óriási, felfoghatatlanul nagy egésznek csak egy cseppnyi része a te jelenlegi életed, akkor már sokkal közelebb leszel a céljaidhoz. Ezt a mai napot csak is ma élheted meg, ebben a valóságban, ebben az életedben. Akard magadnak a legjobbat! 

Segítsen már valaki!

Manapság, és szerintem ez alapvetően nem egy rossz tendencia, sokan járnak pszichológushoz, pszichiáterhez, vagy bármilyen más terápiás szakemberhez, aki segíthet azon gátak feloldásában, amik megakadályozzák a felépülésedet. Azt is be kell ismernünk, hogy piszok jól keresnek a turkálással. Pedig semmi mást nem csinálnak, csak terelgetnek. Minden más egyéb az tulajdonképpen te vagy. A te érzéseid, a te erőfeszítéseid, a te vágyaid, a te akaratod, a te kudarcaid, a te fájdalmaid. Anyagilag nagyot szakít majd veled a doki, de te is sokkal gazdagabb lehetsz, ha olyan ember kezei közé kerülsz, aki érti a dolgát. Mégis az él a köztudatban, hogy szakemberhez a hülyék járnak. Te meg ugye nem vagy az. Akkor mit is keresnél ott? Inkább az eszeveszett munkahajszolás, a fék nélküli sport, vagy a legegyszerűbb megoldás a szeszkó. Az megy mindenkinek, és micsoda terápiás hatása van! Bámulatos dolgokra képes! És, ha valami megmarad az élményeidből, amire még emlékezni tudsz, akkor csendben magadnak be is vallod, hogy fogalmad sincs, ki az az állat, aki előjön belőled, amikor a véralkoholszinted a problémáid magasságába emelkedik. Egyszeriben nincs kontroll, és néha mennyire azt érzed, hogy erre van igazán szükséged. Ilyenkor az sem baj, ha valakit simán pofán baszol, mert elereszted az ösztöneidet. De ez az állapot a végtelen próbálkozások ellenére sem hozott még senkit közelebb a lelki békéjéhez. Mégis milyen kitartóan űzi ezt az emberiség! Nem adjuk fel. Ennyi. Az erő velünk van.

Önkontroll nélkül

Itt állsz. Tanácstalan vagy. A pia sem segít, meg még én sem segítek, és nincs hetente húszezred egy jó szakemberre, meg amúgy is, mit tudna ő rólad. Megértelek! Borzasztóan elcsépelt igazság az, hogy a legjobb dolgok biza’ ingyen vannak. De tényleg igaz. Na, jó, amennyiben van egy tollad és papírod is otthon, akkor ingyen van. Nem kell a sámán, nem kell az orvos. Legyél bátor, és fogd meg azt a tollat. Nem tudsz írni, ugye? Már a suliban is mindig kettest kaptál fogalmazásból, és amúgy is, már azt sem tudod, hogyan kell formálni a betűket, mert feszt a telefonodat nyomkodod… Hátha még menthető a helyzeted. Senki nem fogja ezt most leosztályozni. Tegyél be egy kis muzsikát, és tudod mit? Ha kell egy pohár bor, némi sörci, most még ez sem lesz baj. Elvégre nem vagyunk tibeti szerzetesek, hogy leakasszunk a polcról egy testen kívüli állapotot. A lényeg, hogy adj magadnak időt! És írj! Mindent, gondolkodás nélkül, egy pillanatra se állj meg. Írj le mindent, ami csak eszedbe jut, írj, írj, írj, ameddig csak bírsz. Tök mindegy, hogy mi jön, engedd meg, hogy jöjjön. Ne torpanj meg, nem kell senkinek megfelelned. Ha jól csinálod, gyakorlatilag fel sem fogod fogni, hogy miről írsz. Ez is lehet egy igazi flow élmény, még ha nem is olyan klasszikus.  Ha sokat gyakorolod, bámulatos eredményeket érhetsz el. Ami viszont a legfontosabb, hogy meg fogsz döbbenni, amikor visszaolvasod majd, mi is van benned. Ezt asszociációs írásnak nevezik. Nagyon hasznos, ki kell próbálnod. Lehet, hogy nem először, lehet, hogy hatodjára fog átütő élményt adni, de akkor rá fogsz jönni, hogy mennyire megérte.

Kerülj kívül!

A titok nyitja az objektivizáció. Ki kell tenned magadból, ami bent van, és majd ott boncolgathatod. Amíg nem fogalmaztad meg, addig nem is biztos, hogy tudsz a létezéséről, mert nem tudod azonosítani. Amikor már kicsit kívül kerül, akkor rá tudsz nézni, mert amíg bent őrzöd, nem is biztos, hogy ismered őt. Olyan emlékek, sérelmek rejtőznek bennünk, amikről nem is gondolnánk, hogy léteznek egyáltalán, és ha sikerül őket elővarázsolni, akkor sokszor bizony fájdalmas a felismerés, fájdalmas az újraélés. Nem igaz, hogy nem kell feltépni a sebeket. Szerintem fel kell. Ki kell takarítani, addig nem fog meggyógyulni. Ha megengeded magadnak, hogy utat találjanak kifelé, akkor végre el tudod majd engedni őket. Kívülről látva már a megoldás is sokkal könnyebben fog jönni. Sokszor az is elég, ha egyáltalán szavak formájában testet öltenek ezek a negatív érzések. Így könnyebben tudod majd magadat is megismerni, hiszen ezekkel együtt élsz, még ha oly sokáig tagadod is. Ültesd hát ezeket a fájóan pusztító energiákat magad mellé, ismerkedj meg velük. Ha már kezdenek végre elidegenedni tőled, készen állsz, hogy külön utakon folytassátok tovább. Engedd el!

Lassíts!

Ne ragaszkodj tovább a gondjaidhoz, akard a változást! Ez egy rohanó világ, ezt mondják. Kell ez neked? Kell, hogy minden nap ideges legyél, rohanj, vásárolj, és elpazarold az egyetlen csodálatos életedet olyasmikre, amiknek semmi értelme? Ne siess! Nincs hová. Ez a mai nap az egyetlen, ami a tiéd. Elengedted a múltad, a jövőd pedig még nincs veled. Csak ennyid van. Ha itt vagy, akkor éppen azzal szembesültél, hogy összhangba kellene hoznod a tested a létezéseddel. Erre szánj időt! A napsütésre, a pillanatok megélésére, a csillagok számolgatására, a nevetésre, az ölelésre, az eső illatára, a szeretetre, az igazi, megismételhetetlen jelenlétre. Ettől leszel gazdag. Nem az határoz meg téged, hogy mit értél el az életedben. Neked lehet, hogy évtizedek kőkemény munkája, másnak viszont könnyen meglehet, hogy semmit sem jelent. Te az vagy, akivé váltál, akivé a hétköznapok tesznek. A gazdagság benned lakozik. Gazdag vagy, ha élvezni tudod, ha meglátod a csodáit, ha engeded magadnak, hogy igazán élj.

Kép: pixabay.com