Szeretnénk abba a hitbe ringatni magunkat, hogy bennünket ez a téma biztosan nem érint, de jóllehet, mindannyiunknak megvan a maga kis bekapcsolója, amit megérintve, vagy csak a közelébe merészkedve, élesedik, és robbanunk. Van, aki atomszerűen, és van, aki csak amolyan játékos durranóhagymásan, de valami biztosan akad, ami érzékeny területet érint. És persze vannak, akik úgy tűnnek, mintha testszerte csak ilyen bomba-gombokat viselnének, és vannak, akiket igencsak ...
Este, mikor már széjjel mardosott a bűntudat, amit gyakorlatilag magadnak okoztál, elhatározod, hogy holnap lesz a napja, igen, holnaptól minden más lesz, nem fogsz zabálni. Reggel még elképesztően motivált vagy, érzed az erőt, akarod a változást, olyan jó lesz! Peregnek a képek a szemed előtt, ahogy reggel fitten, frissen megérkezel a lehetőleg és minimum tíz kilométeres futásodból, a lófarkad – még ha nincs is- ott ragyog a felkelő nap sugarában és te egy ...
„Keress valami rendes munkát! A hobbidból nem fogsz megélni! A számlákat meg ki fizeti majd ki, amíg te itt bohóckodsz? Senki nem szeretetből dolgozik. Mész, és csinálod, ahogy mindenki más. …” És társai. Hallottál már efféléket? Esetleg egészen közelről megérintenek? Gázolt már bele valaki az elképzeléseidbe ily módon akár gyerekként, akár felnőttként? Könnyen meglehet, hogy a válaszod erre: igen. Van, olyan területe az életednek, amit igazán ...
Amikor ott állsz, kezedben a diagnózisoddal, akkor rengeteg kérdésed lesz. Olyan sok, hogy azt sem tudod, hol kezdd el a válaszok utáni kutakodást. Nagyon valószínű, hogy temérdek filmet láttál már, ami daganatos betegséggel küzdőkről szólt, tehát egy konkrét program (ami eleve csak téves lehet, hiszen most rólad van szó) van a fejedben arról, hogy mi lenne veled, ha odakerülnél. Az is nagyon valószínű, hogy a közvetlen környezetedben is találkoztál már ...
Tessék itt volt és még kicsit van is a november, és nekünk semmi, de semmi más dolgunk nincs is, mint figyelni a lenyűgöző, a hihetetlen, a varázslatos, mesés és egetrengető akciókat, és úszni bennük, és vásárolni, dobálni befelé a kosarunkba, behunyt szemmel nyomni a fizetés gombra, hadd jöjjön, mert kell. Így készülődünk az ünnepre. A szeretetére. Egy hónapig tartó – mert most már az a blek frájdé is minden héten van, ha hétfő, az sem okoz gondot- ...
Közeledik ez az ünnep, amin megint olyan sokat vitatkoznak. És már megint: feleslegesen, mint minden évben. Mindegy, hogy a halottaink emlékét hogyan őrizzük. Ez tökéletesen magánszféra. Miért díjaznánk jobban egy pazarul rendben tartott síron a friss virágot, mécsest és mellette a könnyeket, ha néha ezek csak egy társadalmi elvárásnak akarnak megfelelni. Miért lenne nevetséges és szentségsértő, ha valaki másként éli meg, ha az életet ünnepli és a fájdalom ...
Mindig kicsit szkeptikusan hallgatok meg olyan történeteket, amikben a semmiből került elő egy súlyos betegség. Biztosan? Semmi előjel? Semmi, de semmi? Mert valahogy mégis azt látom inkább, az emberek többsége mindenre gyors, de egyáltalán nem hatékony megoldást vár. Nem aludtál eleget? Ott az energiaital! Hasogat a fejed? Ott a fájdalomcsillapító! Stresszes az élet? Ott a sok nyugtató! Hát, tényleg mindenre van azonnali válasz, így a történések mellett ...
Gondolkodtál már azon valaha, hogy miért fél ennyire az ember az újtól, a mástól? Biztos vagyok benne, hogy a válaszod: igen. Annyiféleképpen hívták már őket: boszorkányok, varázslók, jósok, javasasszonyok, sámánok, tanítók, próféták, és még jó hosszú a lista. Olyan emberek, akik kilógnak a sorból, akik valamiért másként működnek. Akik olyasmit tapasztalnak meg a világból, amit mások nem. Akiket egyenesen nem normálisnak kell nézni, mert nem úgy ...
Átjárja az életünket, rejtőzködő ellenség, sosem barát, mindig megbújik, hogy aztán a sötétben, csendes magányodban, az igazi egyedüllétedben rád ordíthasson a semmiből, és tépje a gondolataidat, szaggassa a szívedet, teletöltsön kétellyel, aggodalommal, fájdalommal és tompa rettegéssel, akárcsak egy rémálomban, amit éberen nézel végig. Mert minden éjjel veled bújik ágyba a hívatlan vendéged, akinek ereje akkor növekszik meg, amikor te védtelenné ...
Súlyos tehernek érzed talán, hogy ilyen beteg a világ. És ismétled magadban, hogy nem érted, ezt egyszerűen nem érted, miért ilyen az ember. Miként fajulhatott idáig? Társadalom ez egyáltalán? Miféle fura szerzet az ember? Miért viselkedik így? Miért nem veszi észre, hogy tudatra ébredése óta a vesztébe rohan? Miért nem lehet ezt megállítani? Mikor azt érzed, hogy igen, szíved szerint egyesével nyitnád fel a fajtársaid szemét a fényre, az igazságra, és ...
