Csillagbérc

Hétfő 

Sokszor mondjuk azt, hogy ne játszd meg magad, hogy légy őszinte, hogy ne csinálj úgy, mintha. De valójában a dolog azért ettől árnyaltabb. Nem jó elnyomni az érzéseinket, azokat mindig meg kell élnünk, mert a negatív energiák, a fájdalmak, sérelmek könnyedén bebújnak a bőrünk alá, és keresnek maguknak egy helyet, ahol majd komoly károkat okoznak, mintegy jelezvén, hogy még nem engedted el őket. Mégis azt kell látnunk, hogy különbséget kell tennünk álarc és álarc között, még ha nem is olyan egyszerű megtalálni az egészséges egyensúlyt köztük. Biztosan tapasztaltad már te is, hogy valami igazán bántott, valami miatt mélységesen aggódtál, mégis igyekeztél úgy tűnni, mintha semmi sem nyomasztana. Ezt valahogy csak a komoly problémáknál tesszük meg. A kisebbeket hamarabb kibeszéljük, mások azokat sem. Dob elénk az élet azonban olyan helyzeteket, amikor jobb mégsem kimutatni azt, ami bennünk van. Ez lehet az, amikor a gyerekeinket nem akarjuk terhelni, vagy amikor valóban senki másra nem tartozik az, amin keresztülmegyünk. Ilyenkor tudni kell mosolyogni, jókedvet varázsolni, mert ezzel megvédhetjük a szeretteinket vagy épp önmagunkat. Talán úgy tűnhet, mintha magam ellen beszélnék, amikor ezt mondom, de tudom, hogy te nagyon is érted, mire gondolok. Lehet, hogy nagyon csalódott vagy, dühös, mert éppen elveszítetted a munkahelyedet, ami tökéletesen helyénvaló, és ki is kell adnod magadból, de biztosan nincs helye a gyermeked szülinapi köszöntésénél, mert ő nem a fájdalmadat érdemli, hanem az őszinte szeretetet, amivel viseltetsz iránta. Nem tagadást jelent ez, hanem talán csak egy kis kozmetikázást, egyfajta átkattintást. Nem jelenti azt, hogy nem tudhat a gyermeked (vagy mások) arról, amilyen élethelyzetbe kerültél, hanem csak arról, hogy tudsz örülni a keserűségben is. Megvan benned az erő, hogy felülemelkedj a rossz dolgokon, és meglásd a lehetőségeidet, hogy tovább tudj lépni.

Ez is egy nagyon komoly példamutatás. Mindenkinek megvannak a maga terhei. Az igyekezetünk ott van, hogy tudatosan a szépet keressük, hogy a hálát lássuk, és ne engedjük, hogy a problémák gátakká váljanak, hanem a lehetőséget teremtsék meg a megújulásra, tapasztalásra. A nehéz érzések kicsatornázására, a velük való "leülésre" és megbékélésre nem biztos, hogy az ovis öltözőben fogunk a reggeli rohanásban időt teremteni, de valamikor oda kell adnunk magunkat, hogy át tudjuk transzformálni a bennük rejlő erőt. 

Ezen a héten gondolkozz el azon, hogy bármilyen nehézséggel nézel is szembe, vannak olyan helyzetek, amikor igenis ki kell tépned magad a fájdalmadból, becsukni magad mögött egy ajtót, és készen állni arra, hogy örülj a jó dolgoknak. Hogy hálát érezz azért, amid van, aki vagy. Mindig a most-ban lenni azt jelenti, hogy nem aggódsz sem a múlt, sem a jövő iránt. És ez így annyira, de annyira szuper- elméletben. Mégis vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor nehezebben megy még ez a dolog. Vigasztal, hogy felismered, akár el is mondod magadnak, hogy valójában semmin nem kell aggódnod, mégis egy kis időre van szükséged, hogy helyre tedd a dolgokat. Hogy menjenek az érzések, és maradjon a nyugalom. Addig is viszont a panaszkodás csak mélyebbre visz. Ilyenkor jobb, ha előkapod a mosolyodat. Az nagyon veszélyes fegyver! Elűzi a te negatív energiáidat és még másokét is. Nem kell szerepeket játszanunk, nem kell soha meghazudnunk önmagunkat. Teljesen rendben van, ha néha úgy érzed, hogy semmi sincs rendben. Egyszerűen csak ne ragadj ebben benne. Lásd meg kívülről, térj vissza a békédhez, és maradj jelen.

Kedd

Szerda

A #blogszerda most is egy témába vágó kis írással érkezik. Még évekkel ezelőttről ugyan, de azért érdemes ebből a perspektívából is megnézni a heti küldetésünket. Tudod, jöhet egy kellemes, néhány perces lecsendesedés, és olvasd el ezt a néhány gondolatot a szerepeinkhez fűződő viszonyunkról: Ránk ragadt álarcaink

Csütörtök

Ha már álarcokról beszélgettünk, akkor megyünk is tovább ezen a nyomvonalon. Vedd elő nyugodtan a kis naplódat, az önismereti füzetkédet, és próbáld meg összeírni a szerepeidet! Ki vagy te? Vajon hányféleképpen tudod egyetlen önmagadat definiálni? Vajon mi határoz meg? Mennyi szerepre bukkantál? Ha végeztél ezzel, akkor pedig egy még gyakorlatiasabb feladatot is kapsz! Állj meg a tükör előtt, és mosolyogj magadra! Mosolyogj addig, amíg őszinte nem lesz! 😊 Aztán pedig keresd magadban a jót! Hol rejtőzik? Legyél hálás mindenért, amit ott látsz a tükörben.

A matracon? Ott is tudunk ám szerepeket játszani. Bármennyire is furcsán hangzik, egó is szeret jógázni. Ő az, aki cuccokat akar, aki a többieket nézi, és aki mutogat. És az is ő, aki többet akar, de azt azonnal. Valljuk be, nem a kitartás és a türelem az erőssége. Amikor meg akarunk az álarcainktól szabadulni, akkor az azt jelenti, hogy örökké csacsogó elménket is le kell csendesíteni, és kizárólag a belső vezetőre hallgatni. Ehhez van szükségünk a csendre. A bennünk lévő csendre. Mert abban a csendben meghalljuk, ha valamit már nem szabad, ha valami túl sok, ha már csak egó akarja túltolni. Meg kell tudni állni éppen ott, ahol tartunk. Amikor készen állunk a többre, a továbbra, akkor abban minden kétséget kizáróan bizonyosak leszünk. Ahhoz, hogy megvédd a tested jógázás közben, elengedhetetlen, hogy egy kicsit levedd a hangerőt, különben nagyon könnyen sérülés lehet a vége. Ezen a héten egy olyan hős pózt mutatok neked, amit hengerpárnával támasztottam alá. Nem azért használtam eszközt, mert nem tudok teljesen lefeküdni, hanem mert az él az egós köztudatban, hogy a jógaeszközök használatára azért van szükség, mert még nem vagy elég ügyes, nem vagy elég jó. Ám ez egyáltalán nincs így. Az eszközök azért vannak, hogy mindenki ugyanazt érezhesse, ugyanazt a nyújtást, erősítést végezhesse a korától, nemétől, gyakorlottsági fokától függetlenül. A hatás mindenképpen ugyanaz. Ebben a hős pózban tehát minden gond nélkül le tudtam volna feküdni a hátamra a párna nélkül, ám a videó készítésekor is fájt a térdem. Ha nem használtam volna a párnát, akkor rögtön az első és egyik legfontosabb szabályt szegtem volna meg: ne árts! Mindig figyelnünk kell a testünk jelzéseire, nem fog becsapni.

A vizes hősnél pedig a derekamra figyeltem oda azzal a szolid kis módosítással, hogy a másik térdem felhúztam. Nem tudom eleget mondani, hogy igazán mélyre mehessen, és tudatossá váljon az odafigyelés, hogy a nőijógában nincsenek elvárások. Mindig arra hívlak, hogy érezd meg a testedben, mi az, ami jól esik, és mi az, amit egó szerint meg kellene csinálnod. A módosítások, könnyítések mind azt igazolják csupán vissza, hogy figyelsz magadra, és pontosan úgy végzel egy ászanát, ahogyan az a te tested számára tápláló. Ez a szeretet önmagad felé. 

Péntek

A hetet zárjuk egy álarctalanító meditációval! Ebben a gyakorlásban tudatos foszd meg magad a rád ragadt álarcoktól. Képzeletben állj meg a tükör előtt.  Lásd, ahogy a különböző maszkokat lehúzod az arcodról. Úgyis farsangi szezon van, lehet mind más és más. Lejönnek szépen a címkék, rangok, megnevezések, és minden egyes álarc ledobásával figyeld meg, ahogy egyre fényesebben ragyogsz. Ezek a szerepek csak elhalványítják a fényedet. Egyre közelebb érsz magadhoz, minél többet tudsz magadtól elengedni. A legvégén lásd, ahogy az utolsó, legmakacsabbul ragaszkodó szerepedtől is megválsz. Tiszta, ragyogó fehér fény veszi körül az arcod. A tekinteted is tiszta. Egyszerű és tökéletes szépséget látsz. Az vagy te: a formán túli, a néven túli, az egyetlen, igaz Lélek.

A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga részeként nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.

További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a

honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a

Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga

És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is

Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga

Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/