Még, ha az is a módi, hogy fel kell nőnünk, és másként kell a dolgokat látnunk, be kell állnunk a sorba, már nem szabad csak úgy az örömért örülni, csak úgy gyönyörködni a szépben,mert már mindent de mindent meg kell magyarázni, azért a fantázia birodalma mindig elérhető közelségben marad életünk…
Akkor én most feleség vagyok, szerető, tanár néni, diák, anyuka, lány, unoka, testvér, barátnő, szomszéd, páciens, vásárló, vendéglátó, vendégváró óóó, de ó, hogyan kellene, hogyan lehetne ennyi szerepnek megfelelni? Hányszor gyötrődünk amiatt, hogy mindenhol helyt akarunk állni, és közben azt…
