Csillagbérc

Kis hazánkban, aki úgy merészel dönteni, hogy nem fog tejfölbe tunkolt disznót enni köretnek szalonnával és kolbásszal, az legalább a vesztébe rohan, és főleg meg inkább őrült. Hát, mit ettek a nagyapáink, aztán nézd meg, milyen egészségesek maradtak! És a fehérjéddel mi a helyzet? Hogy akarsz hús meg tej, oh, meg még tojás nélkül tovább létezni? Nonszensz. Ilyen nincs. Beteg leszel, meglátod, ez az élet nem embernek való. A mamutot is megették, de meg ám! Akkor neked meg mi bajod van? Mit divatolsz itt a Steiner Kristófos hülyeségeddel? Majd kinövöd, és rájössz, hogy kilógni a sorból nagyon, de nagyon veszélyes!

Már több mint tíz éve annak, hogy elkezdett érdekelni a veganizmus, de ha jól belegondolok, akkor egész gyerekkoromban ott motoszkált bennem valami, hogy ez a magyar konyha nekem annyira nem válik be, egyszerűen mondva: nem veszi be a gyomrom. Jöttek az ünnepek, és jöhetett a Bilagit is, mert bizony sem a töltött káposztát, sem társait nem tudtam megemészteni. Akkor még arra fogták, hogy gyerek vagyok. Sokat fájt a hasam, tudod, lett is belőle IBS (irritábilis bél-szindróma), de ezen már kár keseregni. A testem valójában már akkor is kiabált, hogy vegyek végre tudomást az üzeneteiről, de még igen fejletlen volt a hallásom. Könnyebbnek bizonyult azt mondani, hogy majd kinövöm, majd megerősödök, és akkor jöhet a minden. De valahogy csak a csirke és a hal esett jól, más nem. Azokat szívesen ettem, kevesebbet szenvedtem tőlük. És azon a meleg nyár végi napon, amikor először kötötték be a kemoterápián az infúziót, mégiscsak elhangzott, hogy jó volna a húst mellőznöm az életemből. Orvosok mondták ki. Gondolod, hogy csak akkor egészségtelen, amikor már rohadsz a ráktól?! Nem hiszem. Megemelik a mérgek a húgysavszintet a szervezetedben, meg a húsok is. Purinnak hívják ezt a cuccot, és amúgy nem csak a vörös húsban lakozik, de ez már más kérdés. Jött egy ilyen orvosi tanács, amit máig alig hiszek, mert az egészségügyben mindent gyógyszerrel igyekeznek megoldani, sosem adnak életmód-tanácsokat. Akkor még a végén meggyógyulnál! Hát, hülye vagy? Akkor ki veszi meg a sok gyógyszert?! És mégis. No, meg jártam a sámán bácsinál, aki egyébként foglalkozása szerint szintén orvos volt, csak maga mögött hagyta a nyugat elnyomását, és okokat keresett, valamint valós megoldásokat. Ő is ezt tanácsolta. Igaz, ő karmikus magyarázat mentén vezette le, hogy miért is hagyjam el az állatok evését. Megfogadtam, de csak icurka-picurka ideig tudtam betartani. Annyira széthánytam a testem, hogy már mindegy volt, mit adok neki. Ettem, amit tudtam, ami bent maradt, hogy ne fogyjak el a pusztításban. Ma már másként csinálnám, de akkor, esküszöm, minden mindegy volt, csak túlélni akartam. Viszont egy jó barátomtól kaptam egy könyvet, ami éveken át mintegy fényes jelként kísérte az életemet. Karma-free diet- ez a címe. Egy indiai szakácskönyv vegánoknak. Azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák-e őket. Beleolvastam, nézegettem, és a legőszintébben azt gondoltam, hogy vágyom erre, de képtelen vagyok megvalósítani. Elért hozzám az üzenet, csak még nem álltam készen rá. Persze aranyos állatokat nem ettem gyerekként sem: se nyuszi, se őzike, igazából semmilyen vad, de még a disznóval is nagyon hadilábon álltam. Csak hát a tradicionális magyar konyha nem nélkülözi. Én sem tudtam. Hiába éreztem, hogy másként kellene, nem ment.

Két évvel később, miután életem szerelme rám talált, összehoztuk közös valónk első kis csodáját, és megszületett a kisfiunk, akkor egyszerűen muszáj volt másként tekinteni az életre. Sokat filóztam rajta, hogy magamért miért nem tudtam meglépni, de a lényeg, hogy érte már sokkal könnyebb volt. Fogytam húsz kilót, vegyszermentesítettem a háztartást, és nyakon vágott egy laktózérzékenység. De úgy, hogy már a nyomokban tartalmaz is hasmenést okozott. Akkor olvastam róla, hogy a keletiek úgy tartják, egy bizonyos készlettel rendelkezel, és minél hamarabb használod fel, annál hamarabb jelentkeznek majd a betegség-tünetek. Mivel naponta literszámra ittam tejet, faltam a joghurtokat, és úgy általában az egész táplálkozásom abszolút és tökéletes bázisa a tej volt, nem is kellett annyira csodálkozni, hogy besokallt. Még évekig azért becsaptam magam a kis enzimtartalmú tablettákkal, de hát hogy is szólhatott volna a testem ettől hangosabban, hogy hagyjam már abba?! Mégsem ment. Jó kis kibúvó a laktózmentes cuccok egyre bővülő tárháza, de attól még a szervezeted nem igényli a tejet.

Jött a második mazsola, és addigra én már jó egy éve vegetáriánus voltam, de talán még mindig nem csináltam elég jól. Amikor kis drágám benyújtotta a kérvényt a húsra, nem tudtam mást tenni. Ennem kellett. Csak csirkét és halat, és nem sokat, de muszáj volt, mert annyira rosszul éreztem magam. Rendesen fellélegzett a testem, amikor újra megetettem. A kisfiam azóta is pörkölt függő. Meg is jegyezte nekem nemrégiben, hogy: jó ez a vegán pizza, anya, csak hiányzik róla a kolbász. Nos, az ő akarata erősebb volt, mint az enyém. Ma már tudom, hogy nem ez volt a jó döntés, de akkor még mindig nem álltam készen táplálkozás-tudatosságilag arra, hogy megértsem, tápanyag-hiány van, nem hús. Visszatértem hát, mert az bizonyult könnyebbnek, és jól meg is tudtam magyarázni magamnak, hogy ez a helyes döntés.

Újabb nagy fordulat következett. Belevágtam egy mezőgazdasági-mérnöki képzésbe, ahol, nos, hát láttam állatokat, láttam telepeket, tanultam tartástechnológiát, takarmányozástant, állategészségügyet, élelmiszeripari okosságokat, és meghallgathattam tengernyi sztorit arról, hogy mit eszünk. Akkoriban már csak házi hús- és tejtermékeket fogyasztott a család, jó helyről valókat, mert a gyerekek egészsége mindenek előtt áll. Nekem mégis nagyon betett az a sok információ. Ráadásul a keleti orvoslással, és annak az állatgyógyászatban alkalmazott módszereiről írtam szakdolgozatot. Csodálatos téma! Egészen magával ragadott. Közben megszületett a harmadik kis csodánk is, és lediplomáztam. Átvettem az oklevelem, és addigra már mindennapossá vált, hogy fájt a hasam. Tökéletesen megtelt a szervezetem. Elege lett. Nem bírtam megemészteni a húst. Egyiket sem. Puffadás, görcsök, állandó gyomorfájdalom, hasmenés. Igen, ez lett az IBS, amiről írtam már korábban. Ő pedig kézen fogva jár ám a laktózérzékenységgel. Miután bejelentették nekem, hogy semmi pánik, csak innentől kezdve állandóan gyógyszert kell majd szednem, akkor tudtam, hogy eljött az én időm. Néhányszor még befigyelt egy adag vörösboros marhapörkölt, csak azért, hogy érezzem, nekem ez már nem megy tovább. Mivel sosem szerettem, egy nyári kirándulás után egy brutál adag tarjával búcsúztattam a régi életemet. Kb. két napba telt, mire magamhoz tértem. Aztán mentek a húsok, a tojás, és az összes tejtermék is. Ránéztem arra a könyvre, tíz év elteltével, és tudtam, itt az idő. Most kell változtatni. Már készen álltam. Jó sok időbe telt! És bár eleinte ijesztőnek tűnt, valójában nagyon is könnyű, változatos, és felemelő érzés a változás. Úgyhogy vegán lettem.

Ez nem egy címke, és nem is kardoskodok senkivel, hogy kövesse a példámat. Egyáltalán nem. A gyerekeim továbbra is fogyasztanak húst és tejet is. Ilyen döntést én nem hozhatok meg helyettük. Semmi más vegyi szennyet nem teszünk az asztalra. Tudatosan és egészségesen igyekszünk étkezni. Az evés pedig központi program. Nincs olyan, hogy én a szemetet tolom, miközben tőlük elvárom, hogy jóízűen falják a brokkolit. Nem-nem. Példát kell mutatni! Ha azt látják, hogy a reggeli pirítós mellé anya-apa egy nagy vágódeszkányi friss zöldséget eszik meg, akkor ők is kérnek. De semmit nem szabad erőltetni. Ez nem egy verseny. Nem értem ezt a fajta megkülönböztetést sem. Látom, hogy mennyire elvetemültek vannak a vegánok között is. Minek? Én nem akarok másoknál vegánabb lenni, vagy vitákba bocsátkozni. Én elfogadom, hogy azt és úgy eszel, ahogy te akarsz. A te döntésed. Ez meg az enyém, és eszem ágában sincs azt mondani, hogy én jobb vagyok, vagy más. Nekem ez vált be. Az én testemnek ez a jó. Te is étkezz úgy, ahogy számodra megfelelő anélkül, hogy másokat meg- vagy elítélnél.

Ja, és a vérszegénység? Igen, egész életemben ezzel küzdöttem. Amióta vegán vagyok, köszöni szépen, tökéletes a vérképem. ;)

Ha tetszett a cikkem, nyugodtan dobj egy lájkot, és csatlakozz hozzánk a Facebookon is! Vár Rád a Csillagbérc!

Kép: pixabay.com